Geistrefahrer 8.rész

Drágáim !

Hozok még nektek egy Fru részt :)

 8. rész

Hátra néztem, és Tekla még mindig ott állt és szinte remegett a félelemtől. Visszapillantottam a férfire aki még  mindig ugyanúgy állt ott.

- Lenn szíves beengedni? -lökött arrébb az ajtóból. Na ezt nem, engem senki sem lökdöshet. Utána mentem, miközben ő Tekla felé haladt aki hátrálni próbált, de a konyhabútorba ütközvén nekitámaszkodott.

- Nem szép megcsalni a vőlegényedet. -kapta el Tekla karját Peter és magához rántotta.

- Hagyj békén Peter, és nem vagyok a menyasszonyod. Már visszaadtam a gyűrűt neked. -próbált kiszabadulni Tekla a férfi szorításából de nem sikerült.

- Az engem nem érdekel. -sziszegte a férfi.

- Már elnézést, de hölgy velem van. -kopogtattam meg a vállát Peternek.

- És az engem hol érdekel? Ő az enyém. -nézett rám becsmérlően.

- Engem érdekel. -fogtam meg az ringjének a gallérját.

- Hé, hé. Csigavér. -nézett rám.

- Engedd el őt. -mondtam az arcában és még mindig szorosan tartottam őt.

- Rendben. -engedte el. -Ne kapd fel a vizet. Elviszem ami az enyém és már itt sem vagyok.

- Jobb ötletem van. Nem kekeckedsz és verlek meg. -mondtam el az én verziómat.

- Nem rossz. -mondta és mocorogni kezdett. -De nekem nem jó. -mondta s behúzott egyet nekem, és felrepedt a szám. Ennyi elég is volt hogy dühbe guruljak, és visszaütöttem, amitől Peter a földre esett. Ütöttük egymást ahol csak értük. Tekla próbált minket szétválasztani, de elsőre nem sikerült.

- Elég! -kiáltotta el magát Tekla végső kétségbeesésében. Mi abbahagytuk egymás püfölését és ránéztünk. -Olyanok vagytok mint két óvodás. Viselkedjetek felnőttként.

- Igaza van. -vágta rá Peter.

- Te ne szólalj meg. -vágott vissza Tekla. -Most pedig tűnj el.

- Rendben, de nehogy azt hidd hogy ezzel feladom. -mondta és elment. Én a földön ülve néztem Teklát. Hozzám lépdelt és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam és felálltam a földről.

- Mutasd magad. -fogta meg az arcomat és kicsit elfordította hogy jobban lássa. Furcsa érzés fogott el ahogy hozzám ért, szinte égetett. Leültetett a kanapéra és egy elsősegélydobozt vett elő. Egy vattapamacsra fertőtlenítőszert csepegtetett és a számhoz érintette.

- Áú. -szisszentem fel. -Ez csíp!

- Tudom. -mondta és tovább folytatta. Számról a szemöldökömet pamacsolta. -Kész.

- Köszönöm. -mondtam.

- Nekem most be kell mennem dolgozni, de ha gondolod este még megnézem a sebedet. -mondta pironkodva. Hmm...felkérés keringőre.

- Rendben. -mondtam és az ajtó felé indultam. -Ha gondolod beviszlek a munkahelyedre.

- Azt megköszönném. 2perc és kész leszek. -mondta és a szobájába rohant. Alig 5perc múlva teljesen átöltözve állt előttem. Bezárta a lakást és az autómba ültünk. Elmondta a címet és elindultunk. Mikor megálltunk egy nagy épület előtt voltunk.

- Köszönöm hogy elhoztál. -mondta mosolyogva.

- Szívesen. -mosolyogtam vissza.

- Este találkozunk. -mondta s egy puszit nyomva az arcomra kiszállt az autóból és bement az épületbe. Égett a bőröm ajkai érintése nyomán. Percekig álltam ott az autóval majd még az épületre pillantottam amin egy felirat állt, óvoda. Beindítottam az autót és hazafelé hajtottam. Otthon kiszálltam és bementem a házba. Anyáék a konyhába ültek, Bill pedig a nappaliban.

- Mi történt veled Tom? -kérdezte ijedten mikor mellém ért.

- Semmi, hagyjuk. -legyintettem és Billt kikerülve felmentem a szobámba de Bill a nyomomban maradt. Be akartam csukni a szobám ajtaját de a lábát betéve megakadályozta és bejött.

- Hol voltál Tom? Mi történt? -kérdezte aggódva és leült mellém az ágyamra.

- Teklánál. Az este összekaptunk egy kicsit. -mondtam és lesütöttem a szememet.

- Kicsit? -vonta fel a szemöldökét Bill.

- Ő kezdte. -vágtam rá.

- Anyáék nem láthatnak meg így. -mondta Bill, majd hirtelen felpattant majd egy kis táskával a kezében vigyorogva jött vissza. Kinyitotta azt és mindenféle pipere dolog volt benne. Nagyot sóhajtottam majd egy bólintással jeleztem neki hogy csinálhatja. Lealapozta a sebeimet mindenféle dolgokkal, majd egy tükröt adott a kezembe hogy megnézhessem magam. Tény ami tény nem látszott semmi sem belőle.