Geistrefahrer 9.rész

 *.*Drágáim!*.*

Ma hoztam nektek egy Fru részt :)

                                                    Jó olvasást !

9. rész

Bill visszavitte a szobájába a táskáját majd visszajött hozzám.

- Este mész valahova? -kérdezte.

- Teklához. Nem akarom egyedül hagyni. -mondtam.

- De ma tudod hogy családi vacsi lesz! -juttatta eszembe.

- Oh a francba. -mondtam.

- Hívd át! -ajánlotta föl Bill.

- De mit szólnának anyáék? -kérdeztem.

- Szerintem örülnének. -mondta mosolyogva. Lementünk a konyhába ahol anyuék már nagyban sürögtek, forogtak. Érdekes módon tényleg örültek neki. Felhívtam Teklát aki nem bánta hogy velünk kell lennie majd este. Miután megbeszéltem vele lementem a konyhába és én is segítettem, bár nem túl sokat tudtam. Bevallom hogy ideges voltam és szinte minden kiesett a kezemből.

- Ennyire izgulsz? -kérdezte anya kedvesen mikor már majdnem cukrot tettem só helyett.

- Oh, bocsánat. -tettem le a cukrot és a sót vettem a kezembe.

- De ne sokat. -szólt rám anya. Ekkor hál istennek csöngettek. Rohantam ajtót nyitni. Kinyitottam és ott állt előttem Tekla egy észveszejtően csinos csőfarmerben és egy fekete felsőben.

- Szia Tom. -köszönt.

- Szia, gyere be. -tártam ki az ajtót és beljebb engedtem. Mikor előttem ment el, akkor vettem észre hogy milyen kerek kis formás popsija van.

- Szervusz. -köszöntötte anya Teklát.

- Csókolom. -köszönt vissza bátortalanul Tekla.

- Ugyan, tegezz nyugodtan minket. -állt Gordon anya mögé. -Gordon, az ikrek nevelőapja vagyok.

- Örvendek, Tekla Fleischer. -mutatkozott be. Ekkor előjött Bill is.

- Szia, te bizonyára Tekla vagy. -mondta Bill.

- Igen, te pedig csakis Bill lehetsz. -mosódott el Tekla. -Tom sokat mesélt rólad.

- Remélem csak jót.

- Hát...-kezdett bele Tekla de a végén ott maradt az arcán az a mosoly ami előárulta őt. Beljebb mentünk az ebédlő felé. Én hátul maradtam Billel.

- Csinos, humoros....illik hozzád. -mondta Bill és a szemeimbe nézett. Utáltam mikor ezt csinálta.

- Csak barátok vagyunk. -szögeztem le gyorsan.

- Hogyne bátyó. -mondta Bill majd helyet foglalt a jobb oldalamon, Tekla pedig a másik oldalamon ült. Jó hangulatban telt a vacsora és anyáknak szimpatikus Tekla. Miközben sztorizgattunk azt vettem észre hogy hol Tekla szemeit, hol a száját nézem miközben magyaráz, beszél. Gondolatomból Bill zökkentett ki azzal hogy oldalba bökött. Sejtelmesen elmosolyodott és picit megrázta a fejét.

- Hol is ismerkedtetek meg? -kérdezte anya és felváltva nézett ránk.

- Hát...egy...egy buliban. -nyögtem ki nehezen.

- Igen, egy Hamburgi bulihelyen, ahol helyettesítettem. -mondta Tekla.

- Értem. -mondta anya, de láttam rajta hogy valami nem stimmel. A vacsora további részében hál' istennek nem kérdezgettek minket tovább, hanem anyuék beszéltek.

- Köszönöm szépen a vendéglátást. -mondta Tekla, amikor már indulni készült.

- Már mész is? -kérdezte Gordon kicsit döbbenten.

- Igen, már így is későre jár, és nem szeretnék zavarni.

- De kint szakad az eső. -mondta Bill és anyára nézett. Ebből már jó nem sülhet ki.

- Igen, és van egy vendégszobánk is, vagy alhatsz Tommal is akár. -mondta anya. Teklára pillantottam, aki kicsit pironkodva nézett rám, majd vissza anyámra.

- Hát, ha tényleg nem zavarok, akkor maradok. -mondta. Hatalmas kő esett le a szívemről, és egy nagy mosoly ült ki az arcomra.

- Rendben, akkor megágyazok a vendégszobába. -mondta anya, s felállt, hogy a szobába menjen. Mikor ő felment, Bill is a szobájába ment mondván hogy fáradt, majd őt Gordon követte. Itt valami susmus van, az biztos.

- Tényleg nem zavar, ha itt maradok? -kérdezte Tekla.

- Nem, nem zavarsz. -mondtam kissé sután mosolyogva.

- És tudnál adni valami alvós ruhát? -kérdezte. Én csak bólintottam majd felmentünk a szobámba. A szekrényemben kezdtem el kutakodni.

- Hát női pizsamát nem tartok itthon, de remélem ez is megfelel majd. -adtam át neki egy nagyobb felsőt.

- Persze és köszönöm. A mosdót hol találom?

- Kimész és szemben a második ajtó jobbra. -mondtam. -Amúgy mellette van a vendégszoba is.

- Köszönöm. -mondta majd kilépett az ajtón. Hátradőltem az ágyon és nagyot sóhajtottam. Hogyan lehet ilyen hatással rám egy nő. Nem értettem saját magamat, és ez bosszantott. Miután hallottam egy ajtócsapódást, kimentem a szobámból, gondolva hogy ő már a szobájába van. Kiléptem az ajtón, és neki ütköztem Teklának.