Drágáim !
Meghoztam a Remember me következő részét !
Jó olvasást .
-Herr Kaulitz?-szólalt meg egy hang a túl oldalon.-Igen !-Kivel beszélek? -Miben segíthetek ?-kérdezte .
-Dr Adams vagyok , Frau Klaus kezelő orvosa.
-Hogy maga az.-Mondja hogy van ?-kelt fel nyomban az ágyából s öltözni kezdett.
-Frau Klaus , felébredt !-De mint mondtam nagyon sok eshetőséget figyelembe kell még vennünk.A legrosszabb amivel , most szemben állunk az-az ,hogy .-halkult el .
-Hogy ?-Mondja már kérem!-est kétségbe Bill.
-Hogy -hogy ,amnéziás .Semmire sem emlékszik az életéből.A saját nevét sem tudja .
Nincs egyetlen egy emléke sem .-Annyit tudunk ,hogy vannak képek melyek be-be villantak a múltjából,de ennyi.
-Amnéziás ?-Akkor rá-rám sem emlékszik igaz ?-ült vissza ágyára.
-Nagyon sajnálom , de attól tartok ,hogy magára sem emlékszik . -De mindenesetre jöjjön be hozzá és meglátjuk , hogy milyen hatást vált ki Frau Klaus-ból a látványa.
-Természetesen ,persze azonnal indulok.
Kellet pár perc míg feldolgozta az elmúlt fél óra eseményeit .
Sírástól fojtogatva , s szíve minden szeretetével melyet Rina iránt érez .
Mely erőt ad neki , mely reményt nyújt s bátorságot , hogy szembe szálljon mindennel /mindenkivel .
-Jó napot kívánok !-köszönt Bill kedvesen .
-Úgy szint Herr Kaulitz!
-Láthatnám Rinát ?-Hogy van?-Mit mondott, mondott egyáltalán valamit ?-kérdezte türelmetlenül.
-Kérem ,nyugodjon meg, azonnal bemegyünk hozzá, de arra kérem ,hogy ne izgassa fel Fraul Klaust !-Nem tenne jót neki.
-Igen természetesen ,megígérem . -Csak mennyünk már.-indultak el a kórterem felé.
Mikor a kórterem elé értek Bill még vett egy hatalmas levegőt .Fel volt készülve a legrosszabbra , de ami fogadta felül múlt minden elképzelését .
Rina üt az ágyában , s csak maga elé nézett.Tekintette ürességet tükrözött .
Olyan volt mint egy élő-hallót .Bill szíve majd megszakadt ,hogy így kellet látnia élete szerelmét.
Lassú léptekkel közelítette meg Rina ágyát.Félt nagyon félt , félt attól ,hogy nem ismeri fel , hogy nem emlékszik arra amit mondott neki a baleset napján .
De mégis a szerelme oly erős ,hogy nem adja fel.
-Szia Rina !-köszönt Bill kedvesen .-Leülhetek ide melléd ?-kérdezte , s Rina kérésű tekintettel nézet , a mellette ülő férfire aki oly kedvesen mosolygott.
-Beszélsz velem ?ült feljebb .
Rina habozás nélkül bólogatni kezdett .
-Akkor beszélgessünk.-Az én nevem Bill , Bill Kaulitz.
-Én , azzt hi-hiszem Rina .
-Ez lehetetlen , ilyen nincs .-Nekünk egyetlen egy szót nem szólt .-És bejön maga ...és és ..nekem le kell ülnöm.-fal fehéren foglalt helyet az egyik székben .
-Ne-em tudom miért Bill , de nagyon ismerős.-forgatta meg fejét Rina s minden egyes pontot feltérképezett Bill arcán .
-Mert , én . -Én vagyok.-halkult el .-Én vagyok az egyik legrégebbi barátod .-mondta szomorúan .
-Egy barát ?-Az mit jelent ?-kérdezte Rina Billtől bután .
Bill elmosolyodott és így felelt.
-Rina a barátság az azt jelenti ,hogy megbízhatsz bennem .És mindent elmondhatsz nekem . Bármi kérhetsz !-simogatta meg az arcát melytől Rina testét elöntötte a liba bőr.
-Tényleg bármit kérhetek ?
-Igen ,amit csak akarsz .
-Akkor ,-közel hajolt Billhez s a fülébe súgta .-Hozol nekem gumicukort ?
Amint meghallotta , mit szeretne Rina alig bírta megállni ,hogy ne ölelje meg .
Természetesen nem tette , tudta ,hogy ez még nagyon gyors lenne neki .
-Rendben , hozok neked gumicukrot .-állt fel s az ajtóhoz sétált.-Nem sokára itt vagyok , csak leugrok a büfébe gumicukorért .-Addig kérem nagyon vigyázzanak rá.
-Ne aggódjon vigyázni fogunk .-Mennyen csak .
-Köszönöm .-csukta be maga mögött az ajtót.
-Rina , hogy érzi magát?-kérdezte az egyik ápoló de ismét nem kapót választ.
-Itt vagyok , hoztam gumicukrot .-nyújtottba egy csomaggal a kezében .
Egy perc sem telt el , de Rina már Bill karjaiba ugrott.
Az énekes kicsit habozva bár ,de megölelte .
-Van egy barátom , van egy barátom .-Te vagy a barátom Bill.-nézet rá csillogó szemekkel.
Abban a pillanatban mintha valami megváltozott volna , mintha Rina tudatába lenne azzal hogy Bill kicsoda !
-Igen , az vagyok .-A barátod vagyok.
-Tényleg ?-nézet szembe vele .
A tekintetük egymásra szegeződött. Csak egymás fürkészték .
Minden megszűnt létezni , hallani lehetett szívük eszméletlen dobogását.
