Geistrefahrer 4-rész.

Sziasztok !

Ma meghoztam nektek Fru történetéből a 4-részt.
Véleményt nagyon szeretnénk :)

Ha minden jól megy holnap kaptok egy Remember me részt is :)

                                                  Jó olvasást !

4-rész

- Na mesélj róla! Milyen? -kérdezte Gordon és érdeklődve figyelt engem.

- Alacsony, barna hajú, jól táncol és csinos. -mosolyodtam el.

- Nocsak kisfiam. -ült le mellém anya is. -És hol ismerted meg?

- A bárban. -válaszoltam.

- Oh. -mondta anya és talán mintha valami csalódottságot éreztem volna a hangjában.

- És maradsz estére? -kérdezte Gordon.

- Hát nem tudom. -mondtam.

- Este lesz egy házavató buli a szomszédban, most költözött ide a lány. Roppant helyes és aranyos. -mondta anya. Valahogy gondoltam hogy ez lesz belőle.

- Hát nem tudom. -mondtam.

- Amúgy meg nincs túl nagy választásod mert már szóltam neki hogy jössz. -állt fel az asztaltól és a konyhába ment.

- Pff...remek. -mondtam és felmentem a régi szobámba. Benyitottam és meglepődve tapasztaltam hogy minden úgy van hagyva ahogy én hagytam annak idején. Jólesően szétnéztem és leültem az ágyamra. Körbe néztem és előjött a sok régi emlék. Az íróasztalom sarkából le volt törve egy darab, még akkor szerezte ezt a sebét mikor Billel nagyon összevesztünk és úgy belerúgtam az asztalba hogy az letört belőle. Persze sok kellemes emlék is felidéződött bennem. Például mikor Bill az első piercingét tette be és anya nagyon bedühödött és Bill nálam a szekrényembe bújt el előle. Felálltam az ágyról és a szekrényemhez léptem, kinyitottam és ott sorakoztak benne azok a ruháim amelyeket nem vittem magammal. Kivettem egy felsőt majd becsuktam az szekrényajtót és a rajta lévő tükörben megpillantottam a falamon lógó első gitáromat. Megfordultam és a gitárhoz léptem. Leakasztottam onnan és egy régi dallamot kezdtem el rajta játszani. Letettem és fürdőbe mentem kezemben a felsővel és egy tiszta alsógatyával. Bementem és letusoltam. Épp mikor törülköztem megcsörrent a telefonom. Rápillantottam a kijelzőre: 'ismeretlen'. Felvettem.

- Tessék? Itt Tom Kaulitz. -szóltam bele.

- Szia, itt Tekla . -hallottam meg Tekla hangját. Hát mégis felhívott, megsúgom a kardigánjához egy névjegykártyát is bedobtam hogy hátha felhív, és bejött! Na ki a király?

- Oh, Szia.

- Csak azért hívtalak hogy megköszönjem hogy visszaküldted a felsőmet, és viszonzásképpen meg szeretném kérdezni hogy lenne-e kedved a mai buliba eljönni hozzám? -kérdezte.

- Persze. -vágtam rá gyorsan de eszembe jutott a mai estém. -Vagyis mégsem mert anyámmal kell elmennem valahova.

- Oh, rendben akkor nem is zavarlak tovább. Szia.-mondta szomorúan.

- Szia. -mondtam és ő már le is tette a telefont. Kissé morcosan baktattam vissza a szobámba és felöltöztem. Lementem ahonnan anya csodás mentés sütijének az illatát éreztem.

- Huha. -mondtam. -Mentás süti.

- Igen, de ezt a házavatóra sütöm. -nyugtázta anya, hiszen tudja hogy egy tepsivel egyedül simán befalok.

- Ooh. -mondtam és próbáltam minél meghatóbban nézni rá, de a végén elvigyorodtam mikor láttam hogy egy tányérba szed nekem és elém teszi.

- Csak tudnám kitől örököltétek ezt a nézéseteket. -mondta.

- Nem thuom. -mondtam teli szájjal. Anya csak elmosolyodott majd miután befejeztem  az evést segítettem egy nagy kosárba tenni a sütiket, majd anya letakarta őket egy szép konyharuhával és a kosár fülére egy piros masnit kötött. Mikor Gordon is elkészült elindultunk a négy számmal feljebb lévő lakáshoz. Becsöngettünk és egy pasi nyitott ajtót. Bent már eléggé sokan voltak, legtöbben a szomszédok. Anya a konyhába ment és letette a süteményt az asztalra. Én álltam az ajtónál mikor valaki megkocogtatta a vállamat. Lassan hátrafordultam és ott volt velem szemben ő, Tekla.

- Szia. -köszöntem.

- Szia. -köszönt ő is. -Hogy hogy itt vagy?

- Anyámmal jöttem. -böktem a konyha felé. -És te?

- Itt lakom. -mosolyodott el.

- Oooh, vagy úgy. -néztem körbe. -Pofás kis lakás.

- Köszönöm, bár még csak most tatarozgatom. -dőlt neki a falnak és úgy nézett körbe. Én a őt figyeltem és azt ahogy neki dőlve támaszkodik a falnak, azzal a kecsességgel amivel ritkán találkozom. Nagy kék szemei voltak, melyek melegséget árasztottak és az a mosoly amivel rám nézett, kedves volt és valami furcsa dolog kavargott bennem. Tiszta hülye vagyok. Ugye?.