Remember me 4.rész

Sziasztok Drágáim !

Ma meghoztam végre a Remember me 4-részét !

Remélem tetszeni fog ,és véleményeket csak őszintén ha kérhetem.

                                                         Jó olvasást !

Mikor már olyan jól aludtam és nem  féltem semmitől ,biztonságban  éreztem magam .

Ismét egy álom kísértett cseppet hasonlított az eddigiekre ,de valamiben mégis .

Megint láttam a lányt akit rettenetesen hasonlít rám ,de valahogy most más volt .

A lányka vérbe fagyva kínok között vergődőt ,mellette egy másik lány guggolt a kezét szorongatva .

És ezeket suttogta .
-Sajnálom nem figyeltem rád eléggé, az én hibám .-küszködött könnyeivel .

-Neee ne sssajjnáld kéérlek , nem te tehetsz róla .-beszélt már alig halhatóan .

-De igen minden az én hibám ,de kérlek bírd ki még egy kicsit mindjárt itt lesz  a mentő.-simogatta meg  a földön fekvő lányarcát simogatva.

-Nehhem nekem nincs  már több időm csak annyi ,hogy elbúcsúzzak tőled.

-Van még van ,nagyon sok időd  érted !-eset kétségbe .-Nem hagyhatsz itt hallod nekem szükségem van rád ,nélküled már nem vagyok egy egész ember te vagy a másik felem ahogy én neked! .-Érted?-ölelte magához  a lány a földön fekvő lánykát.

-Figyelj rám kééérlek! -Én most az angyalkákhoz fogok menni a mennyországba . -És onnan fogok rád vigyázni és figyelni .

-Mindig veled leszek ha testeben  nem is te itt igen .-tette véres kezét a lány szívére .-Itt érted! -Amíg  a szívedben tartasz és emlékezni fogsz rám ,akkor soha sem veszítesz el.-Hidd el nekem.-Nagyon szer.-monda volna ki az utolsó szót de már nem volt rá ideje . A lányka keze lecsúszott a mellette térdelő lány szívéről.

-Neeee .-kiáltotta el magát  a lány.

Lépkedtem egyre közelebb léptem a két lányhoz de valami utamat állta.

Nem is valami hanem valaki.

Mary rángatót ismét ki az álomból de, most valahogy azt éreztem bárcsak láttam volna a két lánykát.

Iszonyatosan szorított a szívem és levegőt után kapkodtam .

-Mary most miért ébresztettél fel ?-Most végre láthattam volna a lány vagyis lányokat .-kiabáltam rá.

-Rina  megijedtem annyira nagyon sírtál  és jobbnak  láttam ha felébresztelek .-mondta Mary kicsit félénken.

Nem csoda,hogy megijedt olyan nagyon kiabáltam vele de tudom ,hogy csak jót akart de most ez nem volt  a legjobb döntése.

-Ne haragudj Rina nem tudtam ,hogy mit csináljak .-nagyon féltem .

-Jó nem haragszom csak engedj ki !-Ki akarok menni az erkélyre .-mondtam kicsit sem kedvesen.

-I-igen .-lepődött meg viselkedésemen és lemászott az ágyamról.

-Kösz.-indultam el az erkély felé.

-Elegem van belőled most miért rám haragszol mikor csak jót akartam .-fogta meg a karomat és ezzel vissza rántott magához.

-Haggyál már békén az istenért !-Hát nem érted? -Olyanok az álmaim mintha megtörténtek volna vagy meg fognak és ha láttam volna ,hogy ki az aki ott fekszik lehet ,hogy tudtam volna vagy tudok rajta segíteni de neked hála ezt már nem tudom meg !-Tehát nagyon szépen köszönöm .-fordultam sarkon és hagytam ott lementem a nappaliba .A nappaliban anyukám ült és dolgozott szokásához híven .Anyukám mánikáusan szerette a munkáját talán jobban mint minket .Vagy lehet csak nekem tűnik úgy .Nem is érdekel.

-Kicsim!-szólt utánam amikor már el akartam menni .

-Ezt nem hiszem el már csak ez hiányzott a boldogságomhoz.-motyogtam magam elé .

-Hogy ?-Mit mondtál?-állt fel a hinta székből és elindult felém.

-Megint kezdi .-gondoltam magamban .

Nincs egy szabad percem sem anélkül, hogy  valaki ne legyeskedjen körülöttem .

Annyira elegem van megint jön a szent beszéd már alig várom.

-Rina miért kiabáltál megint Maryvel ?-Miért nem tudtok normálisan beszélni egymással ?-Amióta ide költöztünk állandó feszültséget okozol a viselkedéseddel .-monda anyum fölényesen.

-Ohh bocs ,hogy létezem !-Miért van az ha én csinálok valamit akkor már baj van és ha Mary akkor elnézed neki ?

-Elegem  van belőled és mindenkiből .-Szarom le ,hogy mit mondasz vagy csinálsz úgyis én vagyok a család fekete báránya !-Remélem elégedett vagy a tökéletes kis hercegnőddel!-Pont megérdemlitek egymást chh szánalmasak vagytok !-mentem a konyhába inni akartam egy kis vizet ,hogy lenyugodjak .

-Hogy merészelsz velem így beszélni ?-jött utánam "sakál"
-Haggyá  má békén .-néztem hátra a vállam felett és indultam fel  a pohár vízzel amit töltöttem magamnak .

-  Hohoho ne olyan sietősen még nem fejeztem be.-kapta el a karomat anyukám és ki esett  a pohár  a kezemből .

-A kedvenc poharam volt .-néztem tátott szájjal anyukámra.

-Nem érdekel majd kapsz másikat!

-Aham persze .ültem le az egyik székre.-Szóval jöhet  a szent beszéd kíváncsian várom.-tettem keresztbe a kezeimet.

-Nem lesz szent beszéd !-Csak nagyon szépen megkérlek ,hogy fogad el végre ezt a helyzetet és ne lázadj nem mész vele semmire sem .-guggolt le elém anyum.

Abban a pillanatba olyan érzés fogott el mint még soha ,most mindennél jobba szerettem volna megölelni és megmondani neki ,hogy mennyire nagyon szeretem őt .És szerettem volna bocsánatot kérni a viselkedésemért mert nem érdemli meg . Ő  a világ legjobb édesanya és az enyém ! Nagyon -nagyon szeretem !

Most biztosan azt kérdezhetitek hogy, ha ennyire szeretem miért viselkedek vele így ilyen szemét módon mondjuk ki eszméletlenül rondán beszélek és viselkedek vele. De ez a korral is jár 10 évesen mit vár az ember lázadok még jó ,hogy lázadok a szigor és a jó szó ellen.

 -Rina kérlek változz meg legyél olyan -olyan  mint .-nem tudta befejezni mert közbe szóltam.

-Mint Mary igaz mint ő !-Miért kell neked két ugyan olyan lány nem elég, hogy ikrek vagyunk külsőre  egyformák  vagyunk mért kell ,hogy  a belsőnk és a viselkedésünk is egyforma legyen ?.-akadtam ki teljesen.

-Nem kell  csak változz meg ennyit szeretnék csak ennyit Rina csak ennyit .-sírta el magát édesanyám.

Miért kell ezt csinálnia ilyenkor nem tudok vele bunkó lenni na nem mint ha az akarok lenni vele csak úgy jön.

-Rendben van ígérem ,hogy megpróbálok változni  mindenki érdekében .-adtam be  a derekam .

-Mi jól hallottam azt mondtad ,hogy megpróbálod ?-kérdezte elképedve anyukám.

Igen elég hihetetlen ,hogy Karina Klaus ilyet mond valaha de mégis megtörténte ezt jegyezzétek meg mert ilyen többet nem lesz az biztos.

-Igen azt mondtam .-húztam el a számat.

-Köszönöm kicsim .-állt fel és adott  egy puszit  a pofimra és elindult kifelé  .-Jut eszembe .-fordult vissza anyum az ajtónál .-Ma ketten lesztek itthon Maryvel mert apátokkal   későn fogunk haza érni .

-Oké .-helyeseltem .

-Ja tényleg át hívhatnátok  a Kaulitz ikreket  egészen aranyosak .-Nem gondolod?

-De azok nagyon aranyosak .-válaszoltam ironikusan .

-Most mi van nem  kedved őket?

-De  igen kedvelem őket  aranyosak .

-Láttam ,hogy Billel nagyon megértitek egymást .-kacsintott anyum.

Ez most mi ? -Hogy érti ? -Mire akar kilyukadni? -Áhh szülök  nem értem és soha nem is fogom megérteni !

-Bill és Tom két évvel idősebbek mint ti és nagyon jó  zenészek van egy bandájuk majd egyszer elmegyünk az egyik  próbájukra .

-Király már alig várom.-mondtam unottan.

-Oké kislány legyél jó és vigyáz  a húgodra este jövünk .-Ebéd a hűtőben .-Szia kicsim adott egy puszit  a homlokomra .-és el is ment.

Maryivel  sokat rajzoltunk és társasoztunk ,mindig Mary nyer olyan szerencsés . Mivel meguntuk a bent létet és olyan szépen sütött a nap így arra a következtetésre jutottunk ,hogy kimegyünk kicsit labdázni.

Föl mentünk a szobánkba és átöltöztünk . Én egy fekete gatyát és egy fekete toppot vettem fel egy torna cipővel .

Mary egy sárga szoknyát és egy sárga toppot és egy papucsot.

És már készem is álltunk egy jó kis labdázásra .

2.órával elteltével.

-Mary én bemegyek inni addig maradj itt mindjárt jövök .-Hozzak neked is ?-fordultam vissza?

-Mary hol vagy ?-.Ne  játék  ilyet nem jó !-Mary hahoo  elő jöhetsz nem látlak te nyertél.- Mary !

-Ezt nem hiszem el hol van ?-Hol lehet ?-Ha megtalálom kinyírom .-morogtam magamba és elindultam a kapu felé .

És ekkor láttam ,hogy Mary a túl oldalon van a labdával  a kezében .-Mary marad ott jön az autó .-kiabáltam de nem hallotta meg és elkezdett szaladni vissza a házunkhoz .

-Mary állj meg hallod .-Mary állj ne szaladj várj még .-ordítottam torkom szakadtából .

De nem volt értelme Mary nem hallotta meg és elkezdett szaladni vissza .

-Jaj istenem neeee az autó olyan gyorsan jön elfogja ütni .-tétlenkedtem .

-Mary álllljjjjjj meeeeegggggg .

Abban a percben ahogy kimondtam a nevét Maryit elérte az autó olyan gyorsan történt minden ,hogy fel sem tudom fogni.

Amint észbe kaptam , azonnal oda rohantam Maryhez .Nem érdekelt semmi és senki csak azt akartam ,hogy láthassam, végre a kis húgomat.

Amilyen gyorsan csak tudtam oda rohantam hozzá és letérdeltem mellé a fejét  a lábamra emeltem és így néztem le rá.

-Gyorsan valaki hívja a mentőket  kérem.-sírtam el magam .

-Ne aggódj kislány mindjárt itt lesznek és segítenek  a testvéreden.-simogatta meg  a vállam egy idős hölgy.

Az útion a forgalom is megállt . Még  a szapora szívveréseket is lehetett hallani .

-Riinnnaaa.-moccant meg Mary .
- Mary én annyira  sajnálom nem figyeltem rád eléggé, az én hibám .-küszködtem könnyeimmel .
-Neee -ne sssajjnáld kéérlek , nem te tehetsz róla .-beszélt már alig halhatóan .
-De igen minden az én hibám ,de kérlek bírd ki még egy kicsit mindjárt itt lesz  a mentő.-simogattam meg  a földön fekvő  testvérem arcát.
-Nehhem nekem nincs  már több időm csak annyi ,hogy elbúcsúzzak tőled.
-Van még van ,nagyon sok időd  érted !-esetem  kétségbe .-Nem hagyhatsz itt hallod nekem szükségem van rád ,nélküled már nem vagyok egy egész ember te vagy a másik felem ahogy én neked! .-Érted?-öleltem magamhoz  Mary-t.
-Figyelj rám kééérlek! -Én most az angyalkákhoz fogok menni a mennyországba . -És onnan fogok rád vigyázni és figyelni foglak egész életedben  .
-Mindig veled leszek ha testeben  nem is te itt igen .-tette véres kezét a szívemre .-Itt érted! -Amíg  a szívedben tartasz és emlékezni fogsz rám ,akkor soha sem veszítesz el.-Hidd el nekem.-Nagyon szer.-monda volna ki az utolsó szót de már nem volt rá ideje . Mary  keze lecsúszott a szívemről és akkor jöttem csak rá ,hogy Mary itt hagyott engem.
-Neeee .-kiáltottam el magam.-Mary kelj fel kérlek nagyon szeretlek érted?-patakokban folyt a könnyem .

-Kislány a testvéred elment .-emelt el tőle az idős hölgy.

-Nem nem nem nem.-rogytam le ismét testvérem mellé és  magamhoz öleltem amilyen szorosan csak tudtam

Nem akartam elengedni nem voltam képes rá nem .

És éppen ekkor jöttek meg anyukámék ,mivel a forgalom leállt így édesapám kiszállt a kocsinkból ,hogy megnézze mi történt.

Ekkor vett észre engem a földre rogyva Maryivel a karjaimban.