Hírek a Remember me -ről :)

Drágáim !

Nem volt időm megcsinálni a Remember  me részt ...azt csak holnap  vagy kedden tudok majd hozni !!

Remélem elnézitek nekem !
De cserébe hoztam nektek egy Fru részt :) 
Geistrefahrer

5. rész

Minnél tovább néztem őt, annál jobban éreztem magamban valami furcsa, ismeretlen dolgot. De még mielőtt elvesztettem volna az eszemet teljesen, anya közbelépett.

- Áh, hát itt vagy kisfiam. -jött felénk. -Oh látom már megismerkedtetek.

- Igen Simone. -bólogatott Tekla.

- Akkor magatokra hagylak titeket. -mondta mosolyogva majd elment és eltűnt a tömegben.

- Jó fej anyukád van. -mondta Tekla.

- Igen, de mindig mindenkivel össze akar boronálni minket. -húztam el a számat.

- Csak jót akar nektek. -mosolyodott el Tekla.

- Igen, de nem érti meg hogy most jó egyedül egy kicsit. Persze ha jönne valaki aki megtetszik nem mondanék rá nemet, de most jó ez így. -mondtam és belül korholtam magamat látva Tekla reakcióját. Az a csodás mosoly ami az arcán volt lehervadt és inkább valami műmosoly került fel a helyére.

- Értelek. -mondta röviden, ám ekkor megcsörrent a telefonom. Teklára néztem aki csak bólintott hogy nyugodtan vegyem fel. Felvettem.

- Igen, tessék? -szóltam bele.

- Szia Tom, itt Bill. -hallottam meg öcsém hangját.

- Na végre hogy visszahívtál te lökött, mi van veled? -támadtam le őt.

- Nyugi Tom, jól vagyok. Épp hazafelé tartottam csak három utcával feljebb lerobbant az autóm. Értem tudnál jönni? -kérdezte.

- Persze. -sóhajtottam. -20 perc és ott leszek.

- Köszönöm. Várlak. Szia. -tette le.

- Bocsánat de most el kell mennem. -csúsztattam vissza a zsebembe a telefonomat és szomorkásan néztem Teklára.

- Persze, menj csak. -mondta.

- Légy szíves szólj majd anyuéknak hogy elmentem az öcsémért. -néztem rá kérően. Ő csak bólintott majd én autóba szálltam és elindultam hazafele. Végigmentem az úton és ott volt Bill az autója mellett állva. Elé álltam és leállítottam az autót. Kiszálltam és Billhez lépkedtem.

- Szia. -köszöntem.

- Na végre! Mi tartott eddig? -kérdezte cseppet sem kedvesen Bill.

- Nagyon szívesen Bill. -forgattam meg a szemeimet és elhúztam a számat.

- Ajj, induljunk. -szólt rám. Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá majd az autómhoz lépkedtem. Kivettem a csomagtartóból a kampót és az autómhoz akasztottam, a kötél másik végét pedig Bill autójához kötöttem.

- Ülj be. -mondtam neki.

- Minek? -kérdezte a telefonjába merülve. Gondolom sms-t írt.

- Mivel nem tudom úgy elhúzni ha nem kormányozol. -mondtam és már kezdett felmenni bennem a pumpa.

- Oké, csak azt még befejezem. -mondta még mindig a képernyőt bámulva. Legszívesebben felpofoztam volna de, túl sokan voltak az utcán így nem tettem. Miután őfelsége befejezte a pötyögést és beszállt az autóba elindultunk. Otthon bementem az autóval a garázsba és próbáltam Billét is behúzni, betolni de miután láttam hogy ő bement a lakásba és tovább sms-ezett abbahagytam és dühösen csaptam be magam mögött a bejárati ajtót. Bill a konyhában ült egy bárszéken. Mellé léptem és kikaptam a kezéből a telefont, kikapcsoltam és az asztalra tettem.

- Tom! Észnél vagy? Sms-eztem egy fontos emberrel. -nézett végre rám.

- Igen eszemnél vagyok, és nem nagyon érdekel hogy épp melyik stylisttal cseverésztél de most már tele van az összes bugyrom veled! -kezdtem el kiabálni. -1hete nem láttalak és nem is beszéltem veled. Bár ez nem igaz mert az újságban láttalak abban a borzasztó rusnya ruhában és igen, nem tetszett.

- Tom, nyugodjál le. -érintette meg a vállamat Bill de én elhúzódtam.

- Még nem fejeztem be! Ideráncigáltál anyáéktól hogy húzzalak hazáig. Megtettem, de még egy köszönöm öt sem kaptam érte. -mondtam majd sarkon fordultam és a szobámba mentem. Bill egy kis csomagot vett elő a táskájából, rajta egy felirattal: bátyámnak! Tom a szobájában, az ágyán feküdt és idegesen dobolt az ujjaival, míg kopogtak az ajtón.

- Gyere. -mondta Tom unottan, hiszen tudta hogy Bill az.

- Nézd Tom, jogosan vágtad a fejemhez azokat a dolgokat és igazad is van, szóval....bocsánat. -nyögte ki végül és bűnbánóan  nézett testvérére.

- Tudom hogy igazam van. -mondta komolyan Tom, de végül elmosolyodott. -Dinka vagy!

- Lehet. -mosolyodott el Bill. -Ezt neked hoztam.

- Igen? -kérdezte Tom az ágyon felülve és átvette Billtől a kis csomagot.

- Remélem tetszeni fog neked. -mondta Bill miközben Tom kibontotta az ajándékot amiben egy XL-es méretű felső volt, fekete betűkkel.

- Köszi öcsi. -mondta Tom.

- De rég mondat ezt nekem.

- Te hibád, ritkán vagy itthon.

- Tudom, de holnap lemehetnénk anyuékhoz.

- Rendben, úgy is el kell intéznem valamit. -mondta Tom, Bill pedig csak bólintott majd a szobájába ment és mind ketten álomra hajtották a fejüket.