Drágáim !

 Meghoztam a részt Fru történetéből .

 A sajátomból sajnos csak holnap tudok hozni ,mert sokat kell bepótolnom :(

                                                       Jó olvasást !

Geisterfahrer 3. rész

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, melynek nem nagyon örültem. Morcosan felemeltem a fejemet a párnáról és levettem a mobilt a szekrényről.

- Tessék? -szóltam bele álmosan.

- Jajj kisfiam. Felébresztettelek? -hallottam meg anyukám hangját melytől rögtön mosoly húzódott az arcomra.

- Már fenn vagyok. -mondtam.

- Akkor jó. -mondta és hallottam hogy elmosolyodik. -Öcsédel mi van Tom? Már hívtam egy párszor de sosem vettem fel.

- Milánóban van. -mondtam és némi csalódottság talán érződött a hangomban.

- Milánóban? De miért nem szóltatok nekem? -kérdezte anyum meglepetten.

- Hidd el anya én is csak akkor tudtam meg mikor a reptérre ment.

- Mi lett az öcséddel? Teljesen megváltozott.

- Igen, és sajos nem jó irányba. -ingattam meg a fejemet.

- Nem jösz át ma hozzánk? Csinálnék valami finom ebédet, és hármasban ebédelhetnénk. -ajánlotta fel anya.

- De, átmegyek. -egyeztem bele.

- Remek. Akkor várunk. Szeretlek. -mondta.

- Én is. -mondtam és letettük. Biztos Billről faggat majd, de nézzük a jó oldalát, hazai koszttal tömhetem meg a hasamat! Felöltöztem és visszamentem a klubba ahol este buliztunk. Benyitottam, és szétnéztem. Egy fekete hajú lány törölgette a pultot. Odaléptem.

- Bocsi de hol találom Teklát? -kérdeztem és reméltem hogy jól emlékszem a nevére.

- Tekla? -nézett rám hülyén a csaj. -Ja a kis barna. Kórházban.

- Hogyhogy? -kérdeztem.

- Valami ismerősénél van ott. -közölte a nő és tovább törölgötte a pultot.

- És melyik kórházben találom?

- St. Anne. -mondta közömbösen és folytatta a dolgát. Sarkonfordultam majd az autómba pattamva elhajtottam a St. Anne korházhoz. Leparkoltam majd bementem az épületbe. A recepciós pulthoz mentem ahol egy idős, szemüveges nénike ücsörgött.

- Elnézést, egy Tekla nevű nő jött ma hajnalban ide be? -kérdeztem meg illedelmesen. A nénike a szemüvege fölött rám nézett és úgy válaszolt.

- Ismeri a beteget? -kérdezte.

- Nem de csak ezt szeretném odaadni neki. -tettem fel az asztalra egy ajándékszatyrot benne a kardigánjával.

- Rendben. Hagyja itt és ha végzett átadom neki. -mondta és letette maga mellé. -A nevét megtudhatom?

- Tom. -mondtam.

- Rendben. -írta fel egy kis cetlire és a szatyorba dobta.

- Köszönöm és viszlát.

- Viszlát. -köszönt és kimentem a kotházból. Vajon kihez jöhetett be? Barátjához? Nem tudom de idegesít az a tudat hogy nem tudom. Na jó, irány anyuhoz mert morog a hasam. Beülltem az autómba és lekocsikáztam anyumhoz, Lotischba. Már a kapuban éreztem az isteni illatok kavalkásját. Benyitottam a kis kerti kapun és ahogy megfordultam már az ajtóban állt anyám kezében egy konyharonytal.

- Szia. -köszöntem.

- Kisfiam. -ölelt mahához és két puszit adott az arcomra. -Eszel te rendesen? Vékony vagy!

- Anya. -néztem rá.

- Jó, jó. -tette fel a kezeit és bementünk a lakásba. Bent Gordon matatott a hűtőben, de mikor meglátott kimászott belőle és kezet fogtunk.

- Remélem éhes vagy mert hamarosan kész az ebéd. -állt a tüzhely melé anyum és kavargatni kezdte a levest.

- Hát még szép. -mosolyodtam el. Alig 5perc múlva már az asztalnál ülltünk és ebédeltünk.

- Bill tényleg nem szólt neked hogy elmegy? -kérdezte anya.

- Nem. De tudod ez már nem az első alkalom. Mostanában folyton titkolózik előttem, ami nekem nagyon nem teszik.

- Elhiszem Tom, de biztos oka van rá! -mondta anya.

- Oka? Az ikre előtt? -néztem rá.

- Igaza van szivem, mégis csak testvérek, sőt ikrek. -állt ki mellettem Gordon.

- Lehet. -mondta anya. -És merre voltál tegnap?

- Hát erre-arra, bulizni meg ilyenek. -kanalaztam bele a levesembe.

- Oh, és milyen volt a felhozatal? -kérdezte Gordon. Mindig is bírtam őt, pont azért mert bármiről tudtam vele beszélni.

- Gordon! -szólt rá anya.

- Most mi a baj szivem? Kérdezni csak szabad.

- Pasik. -állt fel anya és leszedte a terítéket.

- Na szóval, volt valami? -kérdezte Gordon.

- Hát voltak szépek, de egy az különösen szép volt. -mondtam és eszembe jutott Tekla. Tekla, már a neve is különleges, érdekes. Olyan titokzatos.