Geisterfahrer 11-12 rész.

 Drágáim!

 Meghoztam Fru történetéből a következö két részt :)

                           Jó olvasását !

11. rész

Körülbelül 5 perc múlva ott voltam. Dudáltam és már nyílt is az ajtó majd beült mellém Tekla. Eszméletlenül csinos volt. Egy halk 'szia'-t mondtam neki majd elindultam. Erősen markoltam a kormányt és ezt ő is észre vette.

- Tom, baj van?

- Úgy is mondhatjuk. -mondtam s az utat figyeltem rezzenéstelen arccal.

- Elmondod? -kérdezett rá óvatosan.

- Bill. Érzem hogy valamit nem mond el nekem. Ma is miután te elmentél nagyon furcsa volt, hirtelen szomorú lett. De nem mondta meg hogy miért.

- Tudom. Mikor te a konyhában voltál én is láttam hogy baj van de nem mondta el hogy mi.

- Nem tudnád esetleg te megtudni tőle? -kérdeztem. -Te mégiscsak nő vagy és jobban tudtok kérdezősködni.

- Aha, szóval tudálékos vagyok? -vonta fel a szemöldökét és úgy nézett rám.

- Nem, csak szerettek mindent tudni. -mosolyodtam el s rápillantottam.

- Hey! -legyintette meg a combomat gyengéden. Felnevettem, majd leparkoltam a klub előtt.

- Tom, ha szépen megkérlek akkor megvársz engem? Azután elmehetnénk ketten valahova. -fordult testével felém és úgy mondta.

- Pe-persze. -mondtam.

- Rendben, akkor sietek. -mondta majd kiszállt az autóból és a klubba ment. Meglepődtem. Ő kezdeményez pedig ez nem a férfiak dolga lenne? Bár biztos hogy én elrontottam volna, de legalább így megadta a kezdő lökést a következő lépéshez. Alig telt el 5perc és már újból az autóban ült mellettem.

- Akkor hová lesz a fuvar? -kérdeztem.

- Mit szólnál hozzá ha hozzám mennénk? -kérdezte.

- Rendben. -mondtam s beindítottam az autót. Ha ez randi akkor nem szabad elcsesznem. Nem tudom hogy mi ez a dolog bennem, de ha Bill szavai jutnak az eszembe akkor ezt ő úgy fogalmazná hogy vonzalom. Hmm...lehet. Pár perc múlva már nála ültünk egy-egy bögre kakaóval.  Csak csendben ültünk és nem szóltunk egymáshoz. Lehet hogy nekem kéne mondanom valamit? De mit mondhatnék?

- És....most hol fogok dolgozni? -kérdeztem. Tudom, szerencsétlen kérdés volt.

- Fogalmam sincs. -válaszolta.

- Van valamilyen végzettséged? -kérdeztem.

- Sminkes, műkörmös. De nem sokat érek vele. -vonta meg a vállát s beleivott a kakaójába.

- Hmm...lehet hogy tudok neked segíteni.

- Tényleg? -kérdezte felcsillant szemekkel.

- Igen. Tudod az öcsém most modellkedik és mindig panaszkodik a sminkesére hogy pocsék munkát végez, ha gondolod szólhatok neki!

- Azt megköszönném. -nézett rám hálásan.

- Cserébe megtudod hogy mi bántja Billt? -kérdeztem és próbáltam minél aranyosabban és meggyőzőbben nézni rá.

- Legyen, de nem tőlem tudod meg ha kérdezi. -mondta.

- Persze. -mondtam s elmosolyodtam, amit ő viszonzott.

- Tudod Tom én Peter óta nem nagyon bízok meg a férfiakban, de benned és Billben igen.

- Az ő nevében is köszönöm. -mondtam mosolyogva.

- És te mivel foglalkozol? -kérdezte.

- Hát ugye régebben volt a zenekarunk, de miután 3éve megszűnt, de én nem tudtam letenni a gitárt így gyerekeket tanítok gitározni, zongorázni.

- Hogy hogy TE nem tudtad? -kérdezte értetlenül.

- Én még mindig a zenével foglalkozom és a többiek is bár ők csak hobbi szinten, de Bill azóta nem énekelt. Tudom hogy nagyon nehéz neki hiszen a zene az élete. Többször volt úgy hogy amikor már teljesen kiakadt a modellkedés miatt bezárkózott a szobájába és napokig nem jött ki onnan. Tudod ott van az ő kis szentélye, nem enged be senkit sem oda.

- El tudom képzelni hogy milyen lehet neki. -mondta s láttam rajta hogy valamit még szeretne kérdezni de nem meri.

- Mond nyugodtan. -néztem rá.

- És neked van barátnőd? -kérdezte bátortalanul.

- Nincs. -ráztam meg a fejemet.

- De hogyhogy? Hiszen helyes vagy. -mondta de a végén elhalkult és kicsit belepirult a mondatába.

- Nem tudom. Talán azért amit a média kreált rólam. Tudod az nem én vagyok. -mondtam.

- Igen? -nézett rám, s letette a bögréjét az asztalra. Én is letettem oda, s visszafordultam hozzá. Oké szedd össze magad Tom, végül is csak azt akarom mondani neki hogy kedvelem. De miért is ilyen nehéz ez? Istenem.

12. rész

Éppen mondani készültem amikor csöngettek. Tekla bocsánatkérően rám pillantott majd az ajtóhoz ment és kinyitotta azt. Mikor visszajött egy levél volt a kezében. Rám nézett és némi félelmet tükröztek.

- Ki küldte? -kérdeztem és felálltam a kanapéról. -Ő az?

- Nem. A ház tulaja. -mondta. Ahogy elolvasta lerogyott a kanapéra s a levelet az asztalra dobta.

- Mit ír? -kérdeztem.

- Kilakoltatás! -mondta ki és rám nézett.

- Van hová menned? -kérdeztem és leguggoltam elé.

- Nincs. -rázta meg a fejét.

- Akkor hozzánk költözöl. -jelentettem ki.

- Mi? -kapta fel a fejét s meglepette nézett rám. -Azt nem lehet.

- Miért ne lehetne. Én szeretném. -szaladt ki a számon az utolsó mondat és zavartan pislogni kezdtem és Tekla pirulva nézett rám.

- Ha tényleg szeretnéd és nem zavarok akkor jó. -mondta lágyan.

- Rendben. -mondtam s rá néztem. -Szedj össze pár cuccodat és még ma átvisszük őket.

- Jó és köszönöm szépen, Tom. -mondta s egy puszit nyomott az arcomra.

- Nincs mit. -mondtam. -Ha gondolod ma már át is jöhetsz.

- Rendben, akkor összeszedek pár ruhát magamnak. -mondta s bement a szobájába.

-Tom bazd meg. -korholtam magamat. -Eszednél vagy? Így még nehezebb lesz ha veled fog lakni. Hülye, hülye, hülye. -ütögettem a homlokomat. Mikor Tekla kijött egy kis sporttáska volt a kezében. Meglepetten néztem rá hiszen azt hittem több cucca van. Betettük az autómba majd anyához mentünk ahol elbúcsúztam tőle, s Billt is felvettük. Bill egész úton meglehetősen csendben volt, ami annyit jelentett hogy jobb ha nem szólunk hozzá, mert rossz kedve van. Mikor hazaértünk én bevittem Tekla cuccát a lakásba, Bill pedig csak felment a szobájába.

- Már megint kezdi. -ráztam meg a fejemet és a táskát letettem a kanapéra.

- Ha zavarok akkor elmehetek. -mondta Tekla.

- Nem, nem zavarsz. -mondtam. -Hát mivel nincs vendégszobánk így én leköltözöm ide, és addig te az én szobámban lehetsz.

- Nem, Tom. Nem túrhatlak ki a saját szobádból. Én alszok a kanapén. -dacoskodott Tekla.

- Ezt meg én nem engedhetem. -mondtam határozottan.

- Van egy ötletem. -mondta, s én figyeltem őt. -Egy feltétellel alszok a te szobádban, ha te is ott alszol.

- Ha neked nem baj, akkor jó. -mondtam és éreztem hogy kissé melegem lett és biztos vörös volt az arcom. Tuti. Felvittem Tekla cuccait a szobába és előszedtem egy takarót és párnát.

- Tom. Elmehetnék tusolni? -kérdezte az alvós ruhájával a kezében.

- Persze. Szemben van a fürdőszoba és a szekrényben találsz törölközőt is. -mosolyogtam rá kissé bután, ő vissza mosolygott s kilibbent a szobából. Ha megint fürdős jelenet lesz akkor nekem végem lesz. Leültem az ágyra s fejemet kezeimmel támasztottam meg. Hogy lehet rám ekkora hatással ez a lány. Sohasem éreztem még ilyet. Vigyorgok mint aki bolondgombát evett mikor látom és össze-vissza beszélek. Bill lépett be a szobába, mindig tudja hogy mikor van szükségem rá.

- Mi nyomaszt? -tért rögtön a lényegre.

- Nem tudom elmondani neki. -bámultam még mindig a padlót.

- Nem tudod elmondani, vagy el tudod, de félsz hogy ő nem így érez irántad? -kérdezte szemöldökét felvonva.

- Mond csak nem akarsz pszichológus lenni? -kérdeztem. -Igazából mind kettő.

- Nem mondom azt hogy könnyű dolog a szerelem, de ne siettesd. Várd meg a megfelelő alkalmat.

- És az mikor lesz? -kérdeztem felcsillanó szemekkel.

- Majd érezni fogod. -állt fel Bill az ágyról s kilépett a szobából. Pff...várjak. Oké, eddig azt hiszem menni fog....vagyis, remélem. Ekkor hallottam hogy nyitódik a fürdőszoba ajtó. Lélekben felkészültem a következő sokkra, de szerencsémre elmaradt.

- Hát mivel nincsen matracunk így sajnos velem kell aludnod, már ha nem baj. -mondtam és elmosolyodtam.

- Rendben. -bólintott s leült az ágynak a jobb oldalára és bebújt a takaró alá. Én levettem a nadrágomat és a felsőmet, de közben éreztem hogy végig figyel engem. Szinte perzselte a bőrömet a tekintete, majd én is az ágyba bújtam.

- Köszönöm Tom. Jó barát vagy. -nyomott egy puszit az arcomra. -Jó éjt.

- Nincs mit. Jó éjt. -mondtam, s Tekla a másik oldalára fordult.

Barát, szóval csak ennyi vagyok a számára. Ezek szerint tennem kell valamit hogy ne így legyen. -morfondíroztam magamban, s elhatároztam hogy mindent megteszek hogy még jobban megkedveljen engem. Ezzel az ötlettel a fejemben aludtam el, s nyíltak meg előttem a vágyak és az álmok kapui.