Karácsonyi fények 3.rész

*.*Drágáim!*.*

Meghoztam az utolsó részt a karácsonyi novellából .

                                                                Jó olvasást !

Karácsonyi fények 3.rész 

- Na apa, látod mondtam én, hogy hagyd békén anyát – csikizte Stephan apját, aki már szinte sírt a nevetéstől.

- Kisfiam kérleeeeekk, szállj le rólam – sikított Bill, de Stephant láthatólag cseppet sem hatotta meg apja könyörgése, így hát tovább csikizte.

- Nem! Mondtam, hogyha megint anya szájába leszel, megbüntetlek – mosolygott bájosan Stephan apjára.

- Hát igen, azt hiszem, hogy ezt most megérdemeltem – ült volna fel Bill, mikor Stephan megszólalt:

- Ennyivel nem úszod meg – tette csípőre kezeit.

- Kristy Ann, beszélhetnék veled? – ment be a nappaliba Tom.

- Amint látod, most Missyvel játszom. Nem ér rá kicsit később? – nézett kérdőn Kristy szerelmére.

- Nem – vágta oda durván Tom, Kristy Ann meg nem hitt a fülének, hiszen Tom még sohasem volt ilyen durva.

- Jó. Megyek, ha ilyen fontos – tette le öléből kislányát Kristy Ann és elindult Tom felé, aki láthatóan meglepődött saját viselkedésén.

- Jobb, ha inkább kimegyünk – ajánlotta fel Tom, Kristy Ann egy szó nélkül követte.

Mi lehet ilyen fontos? Miért nem bírt várni? Vagy már szakítani is akar velem? – kérdezte magától rémülten Kristy Ann.

Mikor kiértek a ház elé, Tom nem szólt semmit, csak oda ment Kristy-hez és nagyon szorosan megölelte, mintha attól félne, bármelyik percben elveszítheti, ha nem vigyáz rá eléggé.

- Tom, mit akartál mondani? – kérdezte Kristy Ann. Tom a kérdés hallatán azonnal elengedte.

- Muszáj mindig minden jó pillanatot tönkretenned? – nézett csúnyán és dühösen Tom barátnőjére.

- Hogy mi? Mindig mindent elrontok? Hát köszi, rohadt kedves vagy, mondhatom – akadt ki Kristy Ann.

- Én nem ezt mondtam, hanem… - Nem tudta befejezni a mondatot, mert Kristy Ann közbe szólt:

- Tudod mit, Tom! Ezt most itt fejezzük be. Hagyjuk békén egymást a francba! Látom, hogy mire megy ki ez az egész, és tudod, mit leszarom, nem érdekel! Érted? Nem kell még rátenni a bunkóságoddal is – kezdett el sírni Kristy Ann.

- Te meg mi a faszról beszélsz? – nézett nagyokat Tom. – Még te vagy megsértődve, hogy bunkó vagyok? Pedig inkább nekem kéne. Te tettél úgy ma is, mintha ott sem lennék, egyszerűen átnéztél rajtam! – ordibált magából kikelve Tom.

Kínos csendben figyelték egymás mozdulatait és lélegzetvételeit. Mindketten sértettséget éreztek, és nehezen tudták elképzelni, hogy ezek után mi is lesz velük. De Tom már nem bírta tovább, hiszen mégiscsak szereti ezt a nőt és ő a gyermeke anyja. Csak hálával tartozhat neki és rengeteg megértéssel.

- Kicsim – nézett bűnbánó arccal szerelmére.

- Mi az, Tom? Még nem volt elég? Mit akarsz még? Ennél is jobban meg szeretnél alázni? Ha igen, akkor csak tessék, hajrá! – tárta ki karjait Kristy Ann és ismét könnyek szöktek csodaszép zöld szemeibe.

- Nem – hajtotta le a fejét Tom bánatosan és tisztában volt vele, hogy az elmúlt 20 perc eseményei csakis neki köszönhetőek.

- Akkor? Tudod mit? Azt hiszem, az lesz a legjobb – vett nagy levegőt Kristy Ann –, ha ma már inkább nem is szólnánk egymáshoz. Majd utána meglátjuk, hogy mihez kezdjünk a kapcsolatunkkal – nézett fagyosan és bánatosan Kristy Ann szerelmére.

- Rendben, de ezt azért bent ne nagyon mutassuk. Nem akarom, hogy Missy valamit is tudjon erről – egyezett bele Tom halkan és magára hagyta Kristy Annt.

Kristy Ann sohasem hitte volna, hogy egyszer vége lesz a kapcsolatuknak. Mindig hitt abban, hogy akármilyen gond is van, meg tudják beszélni. De most? Kevés esélyt látott erre, s pont ezért érezte magát rettenetesen, és mindenért csak magát okolta.

Még pár percig kint marad, hogy egy kicsit lenyugodjon, mert nem akarta, hogy Tom azt lássa, teljesen összetört.

- Tom, jól vagy? Valami baj van? – ment oda Izzie Tomhoz, mert látta rajta, hogy valami nincs rendben.

- Veszekedtünk Kristyvel. Ennyi! Nem lényeg – ment be a nappaliba Tom. – Öcsi, beszélhetnénk? – szólított meg öccsét Tom.

- Öhm… ha Minimanó engedi, akkor igen – nézett Bill a fiára.

- Ajj, jól van, elengedlek, de ezt még nem fejeztük be, apa – nézett mérgesen apja szemeibe.

- Rendben van kisfiam, ahogy gondolod – adta meg magát Bill.

- Hát még jó, hogy úgy gondolom apa, hiszen anya majdnem megfulladt – mászott le apjáról és ment oda Missyhez.

- Na, mi van, Tom? Mi a baj? – kérdezte Bill bátyjától.

- Veszekedtünk Kristyvel és mindent elcsesztem, mert azt mondta, hogy ne szóljak hozzá, míg haza nem értünk – hajtotta le a fejét Tom.

- Hát Tom, nem tudom, hogy mit mondjak, de szerintem azért ne hagyd ennyiben a dolgot, mert tudom, hogy szereted, és amire készülsz, az nagy meglepetés lesz neki – próbálta megnyugtatni testvérét a fiatalabbik Kaulitz.

- Nem is gondoltam, hogy ennyibe hagyom… inkább időt adok neki, hogy lenyugodjon – motyogta Tom.

- Na Prücsök, akkor megírjuk a karácsonyi listát? – kérdezte Stephantól unokanővére.

- Igen, íjjuk meg, mejt akkoj biztosan teljesül a kívánságunk – ült le a földre Stephan Missy mellé.

- Akkor te egy kistestvért kérsz a karácsonyi Angyalkától? – kérdezte Missy.

- Igen, egy kistestvéjt kéjek. Annyija szejetném, ha lenne – nevetett Stephan.

- Tudom, Prücsök, jó lenne. Viszont az én álmom nem hiszem, hogy fog teljesülni, mert apa és anya most sem beszélnek egymással és nem tudom, hogy mi lesz. Nem szeretném egyiküket sem elveszíteni – tört le Missy.

- Figyelj, Missy, majd mi teszünk jóla, hogy minden olyan legyen, mint jégen – vette a tollat a kezébe és írni kezdett, vagyis inkább firkálni.

- Köszi, Prücsök! – kócolta össze a kissrác haját Missy.

A két gyermek lelkesen megírta a karácsonyi Angyalkának a kívánságokat és remélték, hogy teljesülnek, hiszen nem kértek sokat, csak egy-egy „aprócska” ajándékot. Viszont ez az egyetlen kívánság többet jelentett számukra, mint bármi, amit csak kaphattak. Igaz, hogy még nagyon fiatalok voltak, de mégis olyan éretten viselkedtek néha, hogy a szüleik megirigyelhették volna. Döntésképesek és mindenben a jót látják. A gyermeki szív mindennél tisztább és szebb.

- Anya! – szaladt ki Stephan, majd’ fellökve apját. – Megíjtuk a kívánságainkat, de nem szabad elolvasnod, mejt akkoj nem fog teljesülni.

- Nem fogom elolvasni, megígérem. Majd csak az Angyalka – vette ölbe Izzie a kisfiát, és egy nagy puszit nyomot az arcára.

- Anya, ne, nem vagyok máj gyejek – bontakozott ki anyja öleléséből, majd beszaladt a szobájába Missyhez, de még előtte megállt az apja előtt. – Apa, ne mássz még egyszej anya szájába, mejt akkoj nagyon megcsikizlek. Szejetlek – vigyorodott el és berohant a szobájába, hogy azután Missyvel együtt lopakodhasson vissza hallgatózni.

A két gyermek a nappali ajtajára tapasztotta fülét.

- Hűha, Bill, azt hiszem, félned kellene a Kisördögtől – mondta Tom szinte sírva a nevetéstől. De nem számítót arra, hogy Stephan és Missy hallgatózik.

- Khm… Mit is mondtál? – ment be a nappaliba csintalan mosollyal az arcán Stephan.

- Semmit – emelte fel a kezeit védekezően Tom.

Két órával később:
 

- Szívem, szólj a többieknek, hogy jöhetnek vacsorázni! – mosolygott kisfiára Izzie.

- Jendben, anya – szaladt ki Stephan.

- Kész a vacsoja – kiáltotta el magát Stephan a nappali közepén.

- Megyünk – kapta a hóna alá az ő manócskáját Bill.

Már az ebédlőben ültek, mikor Stephan rákezdett.

- Képzeljétek el, ha itt tajtom a bojsót, és hátja húzom a kanalat, akkoj nem fog kiesni belőle. Látjátok? – húzta hátra a kanalat és a borsó tökéletes ívet leírva, az édesapja homlokán landolt.

- Nem? – kérdezte Bill felhúzott szemöldökkel.

- Hupps! Bibijcsókod nőtt – kacagott boldogan Stephan.

- Kisfiam, kérlek, csak egy percre maradj csendben, és inkább egyél – könyörgött Bill kisfiának. 

- Hogy kire ütött ez a gyerek! – nevetett Izzie. Imádta nézni Bill és Stephan véget nem érő harcát, és azt, ahogyan Bill kétségbeesetten küzd azon saját tulajdonságaival, melyeket sikerült átadnia a kisfiának.

- Nem rám! – vágta rá azonnal Bill, ezzel is mintegy megválaszolva Izzie gondolatait.

- Akkor biztos a gólyára – nevetett még mindig Izzie, s megcirógatta kedvese kézfejét.

- De én nem is beszélek – fonta össze karjait sértődötten Stephan.

- Mi van öcsi, visszanyal a fagyi? – röhögött Tom.

- Nagyon vicces vagy – jegyezte meg Kristy hidegen.

- Anya, mit jelent, hogy visszanyal a fagyi? – kérdezte Stephan gyermeki bájjal.

- Azt kisfiam, hogy ma este Tom bácsi olvas nektek mesét – mosolygott Izzie, majd Billre kacsintott.

- Egy élmény lesz, Tom! – vigyorgott teli szájjal Bill. Az ilyen pillanatokban legszívesebben addig csókolta volna feleségét, míg szusszal bírja. Imádta őt. A csillagokat is lehozta volna, ha attól láthatja az ő asszonykája gyönyörű mosolyát.

A vacsora innentől már békésen telt.

- Tom bácsi! Gyeje, olvass nekünk! – kiabálta Stephan a gyerekszobából.

- Tom bácsi! Hallottad! – röhögött Izzie és Bill összebújva a kanapén, hiszen tudták, hogy Tomnak maradandó élményben lesz része.

- Akkor lássuk a medvét – vette a könyvet a kezébe Tom. – A Mikulás házról-házra repült – olvasta fel az első sort, mikor Stephan közbe szólt:

- Na, vájjunk csak! Hogy tud jepülni a Mikulás? – kérdezte.

- A rénszarvasok húzzák – mondta Tom és azt hitte, ennyivel elintézték a kérdést.

- Nem, Tom bácsi. Nem a jénszajvasok miatt tud jepülni – mondta Stephan. – Tudod hogyan?

- Nem – adta meg magát Tom.

- Mejt van neki vajázspoja – felelte nagy büszkén Stephan.

- Rendben, már ezt is tudom. És a Mikulás a kéményen keresztül adja az ajándékot – folytatta a mesét, de Stephan ismét közbeszólt:

- És akinek nincs kéménye? Annak hogy ad ajándékot?

- Nem tudom, de nem is érdekel – sóhajtotta türelmetlenül Tom. – Aludj! – hagyta ott a gyerekeket.

Stephan egy ördögi mosollyal az arcán aludt el. Büszke volt magára, amiért ismét sikeresen kiborította Tom bácsit.

- Ez gyors volt… - jegyezte meg Kristy Ann.

- Ja… Missy gyorsan elaludt – huppant le az egyik fotelba Tom –, de a fiatok maga a Sátán – mondta Tom.

- Hogy te mekkora pöcs vagy! – nézett nagyot Kristy Ann elkerekedett szemekkel.

- Mi a francról beszélsz? Mi a bajod? Utálsz vagy mi? – kelt ki magából Tom.

- Nem mondhatsz ilyet, Ő egy gyerek – oktatta ki Kristy Ann.

- Valaki egy kávét? – próbálta menteni Bill a helyzetet, még mielőtt jobban elfajulnak a dolgok.

- Én egy teát kérek – vette a lapot azonnal Izzie.

- Tea? Beteg vagy asszony? Az ereidben is kávé folyik… – nézett rá elképedve Bill.

- Émelygek kicsit – mosolyodott el félszegen Izzie. – De biztos csak a vacsora miatt – fűzte hozzá azonnal.

- Hát jó… akkor hozok egy teát – indult kifelé Bill.

- Segítek – ment utána Tom, így magukra hagyták a barátnőket.

- Kristy Ann, ne csináld ezt Tommal. Látod, mennyire igyekszik – ült le Izzie barátnője mellé.

- És mit érek el vele? – sétált Kristy az ablakhoz. – Úgyis el fog hagyni – sírta el magát.

- Ne mondd ezt, nem fog elhagyni, tudom – ölelte meg Izzie síró barátnőjét.

- Bill! Te is észrevetted, hogy Kristy Ann távolságtartóbb, mint máskor? – kérdezte Tom öccsét.

- Jaj Tom, most erre mit mondjak? Várjuk meg a holnap reggelt, jó? – indultak vissza a nappaliba.

- Tessék, a teád – adta Tom Izzie kezébe a bögrét.

- Köszi – mosolyodott el Izzie.

- Öhm, megyek, sétálok egyet az udvaron – vette fel a kabátját Kristy Ann.

- Veled megyek – indult volna Tom is, de Kristy Ann megállította.

- Inkább ne. Majd jövök – hagyta ott őket.

- Elegem van! – fakadt ki Tom, keze ökölbe szorult.

- Nyugi, nem lesz itt semmi gáz – próbálta megnyugtatni Bill.

- Nem hiszem el, mi baja van velem? – törte meg Tom a kínos csendet.

- Nem tudom, de majd megnyugszik. Szerintem beszélj vele – mondta Izzie. Számára két fontos ember szenvedett, és ezt nagyon fájt látnia.

- Hidd el, szüksége van rád… most jobban, mint máskor – tette hozzá Bill.

- Oké, megértettem – ült le Tom.

- Azt hiszem, mi megyünk aludni – szólalt meg Izzie. Nem szívesen hagyta volna magára Tomot, viszont teljesen kimerültnek érezte magát.

- Persze, menjetek csak – mondta Tom.

- Biztos? – kérdezte Bill. – Mert ha gondolod, akkor veled maradhatok.

- Nem szükséges. Megvárom Kristyt.

- Akkor jó. Jó éjt Tom – hagyták magára Tomot a csendes nappaliban.

- Ti is – szólt utánuk Tom.

Miután egyedül maradt, Tom csak ült a fotelban és maga elé bámulva gondolkozott.

Hol rontottam el? Nem szeret már? – kérdezte magától, mikor az ajtó nyílására lett figyelmes. Azonnal felpattant, és Kristy Annhez sietett.

- Annyira aggódtam érted! Jól vagy? – kérdezte azonnal Tom, szerelme előtt megállva.

- Igen, jól vagyok – mondta Kristy Ann lesütött szemekkel, hogy Tom ne láthassa a kisírt szemeit.

- Nézz rám, kérlek – simogatta meg Tom Kristy Ann arcát, mikor azonban meglátta a nő gyönyörű szemeit, csak fájdalmat és megbántottságot látott bennük. – Te sírtál? Miattam? Megint? – kérdezte Tom szerelmétől.

- Igen Tom, miattad… mert el akarsz hagyni… és én azt nem fogom túlélni – kezdtek el ismét potyogni Kristy Ann könnyei.

- Elhagyni? Én téged? Ezt meg honnan veszed? – kérdezte Tom elképedve.

- Hallottam, amikor Billel beszéltél. Azt mondtad, hogy… - Nem tudta befejezni, mert Tom közbeszólt:

- Kristy Ann… én semmiért és senkiért sem lennék képes téged elhagyni, ezt jegyezd meg – hajolt Tom lassan Kristy Ann ajkaihoz.

- Tom… - halkult el Kristy Ann és hagyta, hogy Tom minden szenvedélyét beleadva csókolja meg őt.

A csók hosszú percekig tartott, s Tom csak akkor szakította meg, mikor már alig kaptak levegőt. Halkan szuszogva érintette homlokát szerelmééhez.

- Mindennél jobban szeretlek – mondta Tom és közelebb húzta Kristyt.

- Én is szeretlek – mondta Kristy és megkönnyebbülve bújt az ölelő karok közé.

- Gyere, menjünk lefeküdni – mondta Tom csintalan mosollyal.

- Rendben.

Azon az éjjelen egymás karjaiban jutottak el Álomországba.

- Bill, kérdezhetek valamit? – kérdezte Izzie, mikor már a takaró alatt feküdtek. Az éjjeliszekrényen álló lámpa adott kellemes félhomályt.

- Kérdezz – fordult felesége felé.

- Tom el akarja hagyni Kristyt? – pislogott édesen Izzie, mivel tudta, hogy Bill nem képes neki ellenállni, mikor így néz rá.

- Ne csináld ezt! Ez nem ér! – ölelte át Bill feleségét. – Tudod, hogy ez a gyengém.

- Hm… tudom – kuncogott Izzie. – Szóval?

- Jó, elmondom! Egy feltétellel! Nem mondhatod el Kristynek! – adta be a derekát Bill.

- Eskü.

- Szóval Tom… holnap reggel megkéri Kristy Ann kezét… végre – suttogta Bill felesége ajkai közé.

- Komolyan? – húzódott el meglepetten Izzie, meghiúsítva ezzel Bill törekvéseit. – Beszélnem kell Kristy Annel – kelt volna fel Izzie, de a derekára fonódó karok megállították.

- Valamit megígértél… - nevetett Bill. – Hogy te milyen kis pletykás vagy… - csókolt Bill Izzie nyakába.

- Úgy fáj a fejem – nyögte Izzie színpadiasan, homlokára szorítva kézfejét. – Holnap is fog, érzem… és holnapután is – húzta fel a nyakáig a takarót a kis szimuláns, és mint aki jól végezte dolgát, az oldalára gördülve fordult el férjétől.

- Na nem! Ezt nem teheted velem! Meghalok nélküled – siránkozott Bill. Na, igen. Mi az, amit ha nem kapnak meg a pasik, akkor majd belehalnak…

Azon az éjszakán Bill még rengetegszer próbálkozott kedvesénél. Kért, könyörgött, hízelgett, zsarolt és fenyegetőzött, de semmit sem ért el vele. Rá kellett jönnie, hogy az ő kis felesége sem különb a többi nőtől, makacs. Csakhogy Izzie esetében ehhez a makacssághoz végtelen türelem is társult, s hagyta, hogy férje a „kínok kínját” élje át.

A reggel megnyugvásként ért el Németországba… vagyis a Kaulitz házba.

A felnőttek már rég ébren voltak, az ajándékok pedig már a fa alatt pihentek a gyerekekre várva.

Elsőként Stephan ébredt fel, s azon nyomban a még békésen alvó Missyre ugrott.

- Missy, ébjedj fel! Gyejünk, Kajácsony van! Nézzük meg az ajándékokat – ugrált az ágyon Stephan.

- Jól van, Prücsök, megyek már, csak ne ugrálj – dörzsölgette álmosan a szemeit Missy.

- Gyeje máj…

A két gyermek olyan gyorsan a nappaliban termett, mint a villám. Már az ajándékokat bontogatták, mikor Izziék meghallották őket.

- Nem is ezt akajtam! – pityergett Stephan.

- Úgy hallom felkeltek a gyerekek – ragadta meg férje kezét Izzie. – Siessünk! – rángatta férjét a nappali felé, aki mosolyogva követte az ő lélekben még mindig kislány feleségét.

A nappaliba érve leültek a fotelba és onnan figyelték a gyerekeket.

- Mi a baj, szívem? – guggolt le Izzie fia mellé. – Nem tetszik az ajándék? – simogatta meg az elszontyolodott kisfiú fejét.

- De anya, tetszik, csak én mást szejettem volna – mondta Stephan és az anyukájához bújt.

- Ti mit kaptatok? – ült az apja ölébe Missy.

- Mindjárt kiderül – jegyezte meg Tom izgatottan.

- Nézd, Minimanó! Ez az apu ajándéka. Odaadod neki? – tartott egy dobozkát Stephan orra elé Izzie. Kisfia arca erre azonnal felderült és boldogan mosolyogva nyújtotta át apukájának az ajándékot.

- Na, lássuk – nyitotta ki Bill, de nem látott benne semmi mást, csak egy borítékot. Hirtelen azt sem tudta, hogy mihez kezdjen vele. – E-ez meg mi? Ugye nem egy válási papír? – nézett Bill feleségére.

- Nyisd ki… majd meglátod – forgatta meg a szemeit Izzie.

Bill remegő kézzel nyitotta ki a borítékot. Egy fehér lapocska volt benne, egyetlen névvel a közepén.

- Odette Thomas Kaulitz – olvasta fel hangosan. – Ez meg mit jelent? – kérdezte értetlenül.

- Mi jut neked erről eszedbe? Már beszéltünk róla – nevetett Izzie.

Egyetlen pillanat alatt vált Bill arca fal fehérré.

- Ezt nem hiszem el… – motyogta, s közben kérdőn feleségére nézett. – Kislányom lesz – mondta nevetve, mikor Izzie édesen mosolyogva bólogatni kezdett. – Tom, egy kislány! – esett teljesen extázisba Bill. Izzie mosolyogva figyelte örömmámorban úszó férjét. Tudta, hogy Bill mennyire szeretne egy kislányt… Bár még nem volt biztos a dolog, valami belül mégis azt súgta neki, hogy megadhatja a hőn vágyott pici lányt. Egy anya megérzi az ilyet… tudja, hogy szerelmük gyümölcse, mely a szíve alatt növekszik, egy tündéri kislány.

- Prücsök, lesz egy kistestvéred! Hallod? – fordult unokaöccse felé Missy.

- Mim lesz nekem? – kérdezte kicsit butuskán.

- Egy kishúgod! – nevetett boldogan Missy, de azért mégiscsak egy kis szomorúsággal a szívében.

- Teljesült a kívánságom! – ugrált oda az anyukájához Stephan. – Kapok a gólyától egy kishúgit – nyomott egy cuppanós puszit anyukája arcára.

- Ha már itt tartunk! Nem szeretném tönkre vágni az örömöt, de azt hiszem, most én jövök – állt fel Tom és rákacsintott kislányára. – Kristy Ann Fontana! Hozzám jönnél feleségül? – tette fel a nagy kérdést Tom, miután fél térdre ereszkedett szerelme előtt, és egy bársony dobozkát is előhúzott a zsebéből.

- Én most álmodok vagy ez a valóság? – tette kezeit szája elé Kristy Ann.

- Nem álmodsz! – mosolyodott el Tom – Akkor, hozzám jössz? – ismételte meg Tom azt a kérdést, amiről azt hitte, sohasem fogja elhagyni az ajkait.

Missy odaszaladta anyukájához és a fülébe súgta:

- Anya, ilyenkor azt kell mondani, hogy igen – próbált segíteni édesanyjának.

- Igen kicsim, ezt kell – nyomott puszit a homlokára.

- Jézusom, Kristy Ann! Válaszolj már! – sürgette Izzie barátnőjét, férje ölében ülve.

- Mi? Ja, igen… Öhm… igen! – mondta ki végre Kristy. Tom büszkén vigyorogva húzta fel a gyűrűt menyasszonya ujjára, és rögtön meg is csókolta szerelmét.

Mindenki örült az eljegyzésnek, és a hamarosan érkező Kaulitz-csemetének.

- Prücsök, mindkettőnk kívánsága teljesült – ölelték meg egymást az unokatestvérek.

Azon a napon nagy öröm és szeretet vette körül a néha igencsak „bajos” Kaulitz-családot.

Szóval, ez volt az én legkedvesebb Karácsonyom, amelyet eme fantasztikus családdal töltöttem el.

Ne legyetek rosszak, mert lehet, hogy jövőre veletek fogok ünnepelni!

A karácsonyi Angyalka

Boldog Karácsonyt és Új évet Mindenkinek !