Geistrefahrer 10.-rész.

*.*Drágáim !*.*

Hoztam még egy Fru részt is ma :)
Nagyon szépen köszöni a komikat :)

10. rész

Ott állt előttem a nagy felsőmben ami combközépig ért neki. Végignéztem rajta és csak ekkor tűnt fel hogy milyen szép lábai vannak, és formás combjai.

- Va-valamit nem jól vettem föl? -kérdezte zavartan.

- Nem, jól áll. -mondtam és szemeibe néztem.

- Akkor jó. Jó éjt Tom. -mondta és egy puszit nyomott az arcomra majd a szobájába ment. Kezemet ajkai nyomára tettem, majd leengedtem a testem mellé és inkább visszamentem a szobámba.

- Az istenit neki! Nyughass Tom. -korholtam magamat. -Mély levegő be, ki. Nyugodj le. A francba! Mióta beszélek én magammal?...Hát ez kész. -ültem le az ágyra és kezeimmel tartottam meg a fejemet. Átöltöztem majd bebújtam az ágyba, de egyre csak ő járt az eszembe. Ahogy lehunytam a szemeimet lepergett előttem az előző pár perc eseménye. Nagy nehezen lehunytam a szemeimet és elaludtam. Reggel arra ébredtem hogy valaki kopog az ajtómon. Nagy nehezen felkeltem és kinyitottam az ajtót.

- Jó reggelt! -köszönt anya.

- Neked is. -mondtam egy ásítást elnyomva.

- Csak azért jöttem hogy szóljak Gordonnal elmegyünk vidékre pár napra, addig a tiétek ház. Próbáltam szólni az öcsédnek de nem tudtam. Legyetek jók és vigyázzatok egymásra. -adott két puszit az arcomra anya.

- Rendben, ne félts minket. És érezzétek jól magatokat. -mentem le anya mellett a lépcsőn és az ajtóig kísértem őt. Onnan még intettem egyszer majd becsuktam az ajtót. A konyhába mentem hogy egy kis reggelit dobjak össze. Miközben ott tettem-vettem hallottam hogy jön le valaki a lépcsőn. Megfordultam és láttam hogy Tekla jön le és megint elfogott az a furcsa érzés. Nem értem hogy mi ez és félek ettől a dologtól.

- Jó reggelt. -köszönt vidáman és mellém lépett.

- Neked is. -mondtam.

- Segítsek valamit? -kérdezte.

- A  felső szekrényből vennél ki 3 tányért? -kérdeztem.

- Persze. -mondta. Én közben kész lettem a rántottával és az asztalra tettem. Teklára pillantottam aki lábíjhegyre állva próbálta elérni. Így elnézve igazán édes volt, és ahogy próbálkozott feltűnt hogy egy picit felcsúszott a póló a testén így kivillant a bugyija. Elkaptam a tekintetem és mellé lépkedtem. Levettem a tányérokat majd mosolyogva ránéztem. Ő pedig kissé pirulva de visszamosolygott. Letettem a tányérokat az asztalra, s közben lejött Bill is.

- Jó reggelt. -nézett ránk és valami furcsa mosoly jelent mag az arcán.

- Nem öcsikém, ez nem jött be. -közöltem vele mosolyogva.

- Vettem észre. Túl nagy csend volt éjszaka. -mondta vigyorogva. Tekla csak kapkodta a fejünket köztünk és láttam rajta hogy nem ért belőle egy szót sem. Mosolyogva rápillantottam és megingattam a fejemet. Leültünk reggelizni majd a mosogatóba tettem a tányérokat miután mind megettük. Miközben én mosogattam Bill és Tekla a nappaliban beszélgettek.

- Szép lakás. Otthonos. -mondta Tekla.

- Sok régi emlék köt minket ide. -mondta Bill és kissé elszomorodott.

- Mi a baj? -kérdezte Tekla és kezét Bill vállára tette. Én a konyhából figyeltem őket, de vigyáztam hogy ők ne lássanak meg engem. Bevallom talán féltékeny voltam hogy így látom őket.

- Ez egy hosszú történet. -mondta nagyot sóhajtva Bill.

- Időm van. -mosolyodott el Tekla.

- Köszönöm, de ezt nem lehet. -mondta Bill. Egyre kíváncsibb voltam hogy mi az amit Bill nem mondhat el , de örökké nem maradhattam a konyhába. Így elindultam feléjük.

- Na mi lesz a mai program? -kérdeztem.

- Nekem még el kell intéznem valamit a munkahelyemen. -mondta Tekla.

- Bevigyelek? -kérdeztem meg Teklát.

- Azt megköszönném, de előbb hazaugrok átöltözni. -mondta Tekla. Én csak bólintottam majd Tekla felment és átvette a tegnapi ruháját majd elköszönt tőlünk és hazament. Bill elindult a szobájába ,s én utána mentem.

- Hey, öcsi! -fogtam meg a vállát és az ajtaja előtt megállítottam. -Minden rendben?

- Persze! Miért ne lenne? -kérdezte értetlenül.

- Tudod hogy ha bármi baj van azt nekem elmondhatod. -néztem a szemébe.

- Tudom. -nézett rám Bill. -De ezt nem lehet. -mondta s a szobájába ment.

- Hát ha nem hát nem. -mondtam csak magamnak majd az lementem a lépcsőn ki az autómhoz és Tekláért mentem.