Sötét angyal - 1.rész

Egyik nap a hintában olvasgattam nagyon bele voltam merülve az én gyönyörű könyvembe(New Moon).
 Mikor arra lettem figyelmes hogy Ő szólít .Olyan gyorsan felpattantam amilyen gyorsan lehet.Amikor oda értem a kapu elé a hasam diónyira ugrott .Beléptem és egy fehér terembe találtam magam .Megvallom őszintén nagyon féltem a találkozástól mert már régen nem láttam pontosan akkor láttam őt utoljára mikor megmentett és sötét angyal lettem.
- Liza "leányom"  örülök hogy itt vagy hisz oly rég nem láttalak
- Igen "atyám"rég volt már,de miért hívtál ilyen késői órán?
- Lenne egy feladat számodra. -mondta s elmosolyodott.Hirtelen felkaptam a fejem nem hittem a fülemnek .
-Tessék ezt nem értem hogy ,hogy de hát ,én én nem én nem .
- Nyugodj meg nem olyan rossz mint gondolod. -mondta kedvesen.
- De az én nem készültem fel hogy ,hogy újra emberek közé m enjek tudod mi volt a múltkor is majdnem meghaltam. - hisztiztem tovább de nem használt.
- Nincs ellenkezés kapsz egy védencet és kész, az a dolgod hogy meg mentsd őt a haláltól és megtanitsd őt újra hinni magában és az emberekben .De most menj szüksége van rád .
- De mégis hogy hívják?-kérdeztem mire ő csak ennyit felelt
- A neve Tom többet nem mondok majd magadtól rá jössz menj ,siess.
- Rendben. -mig oda értem gondolataimba voltam elmerülve nem értettem miért pont én nem vagyok jó angyal már egy bukott sötét angyal vagyok, sokat gondolkoztam mire észbe kaptam egy szobában találtam magam.DE nem láttam senkit csak ,hangokat hallottam ez egyik szobából .Halkan kopogtam de nem jött válasz még egyszer kopogtam de kicsit erősebben de  ismét semmi.Nem bírtam tovább ezt a tudatlanságot nem tudtam mi lehet az ajtó mögött igy hát benyitottam .És megláttam egy férfit félmeztelenül  hátulról meg kell hagyni  nem volt rossz a látvány órákig képes lettem
 volna nézni ,miket is beszélek nekem nem bámulni kell hanem cselekedni.Így közelebb léptem a Tomhoz gondolom ő az .És megérintettem a vállát és abban a pillanatban megtorpant és a kezéből ki esett a tű.Hirtelen megfordult és én kedvesen mosolyogtam rá mire ő csak a csaphoz és elkezdte fröccskölni az arcát .Biztos az hitte hogy csak képzelődik. De nem én ott álltam vele szemben.