Remember me.1-rész:)

Ez egyik nap haza érve a suliból anyukám egy olyan meglepetéssel várt minket  mely ,teljes egészében megváltoztatta eddigi jól megszokott életünket.

-Szia anya megjöttünk ,- kiáltottam el magam mikor beléptünk az én drága kishúgommal Maryvel az ajtón.

Mary és én ikrek vagyunk ,teljesen más egyéniségek mint tűz és víz .Bár az igaz ,hogy  a külsőnk cseppet sem különbözik .

Ugyan olyan magasak vagyunk és a hajunk színe is hasonló ,talán az enyém kicsit világosabb barna mint Maryé és a szemünk színe is ugyan olyan . Zöld  mint a  kígyóknak .Csak egyetlen egy olyan dolog van rajtunk ami nem egyforma  és az is csak rajtam van, egy anyajegy a nyakamon mely szív alakú .Mert a nyakamon található nem feltűnő ,az iskolában mindig össze kevernek minket . Még néha anya sem tudja melyikünk kicsoda . Bár ez néha jó dolog tud lenni .Ugye tudjátok mire gondolok .

De elkalandoztam hol is tartottam ? Ja igen megvan .

-Anya itthon vagy?-kiáltott Mary is-.

-Igen  itthon vagyok ,konyhába  vagyok gyertek ide   beszélni akarok veletek..-válaszolta

  -Rendben van anya.mindjárt megyünk ,csak lepakolunk .-mondtuk egyszerre.

Felmentünk a szobánkba ledobtuk a táskánkat és elindultunk lefelé a lépcsőn.

-Szerinted miről akar beszélni velünk anya?-kérdeztem húgomtól.

-Nem tudom.-válaszolta .

  -Mind egy majd  mindjárt kiderül .-mosolyogtam Maryre.

  -Ja.-válaszolta egyszerűen.

-Lányok itt vagytok !Üljetek le.-mosolygott anyu.

 -Oké, szóval miről van szó?-kérdeztem.

-Tudjátok lányok muszáj volt mert apátok .-motyogta anya.

-A lényeget ha kérhetnénk.-forgattuk meg a szemünket .

-Persze , el kell hagynunk egy időre Berlint .-motyogta anya alig hallhatóan .

 -Jó addig majd vigyáz ránk  Karl bácsi .-kuncogtam vidáman

-Rina látom nem érted !.- vágta rá egyből anya.

 -Dehogy nem ,el kell mennetek apával Berlinből nincs ezzel semmi gond.

 -Rina ,figyelj már rám .-mondta anya kicsit sem kedvesen.

-Jó van na.- hogy egy kicsit parasztosra vegyük a témát

  -Lányok tudom ,hogy nehéz lesz ,hiszen alig töltöttétek be a 10-dik szülinapotokat .De értsétek meg kérlek ,hogy mindannyian megyünk és,hogy nagyon jól fogjátok magatokat érezni.Tudom eleinte nehéz lesz  a beilleszkedés , meg minden ,de majd én segítek ,és együtt megoldjuk .:próbálta anya hatni rám ,de nem nagyon ment neki.

-Mégis hogy gondoltad ezt az egészet ?Haaa .-kiabáltam már anyummal ,persze Mary a szokásához híven meg sem szólalt .

-Kisasszony velem te ne kiabálj.megértetted?

-Meeeegggg :húztam el szót direkt a drámaiság kedvéért .Megyek a szobámba :mondtam és elindultam felfele mikor anya elkapta a kezem.
Anya ez fáj, enged el anyaaaaaa .-hisztiztem .

-Nem még nem fejeztem be ,és te végig fogod hallgatni :mondta ellent mondást nem tűrő hangon.

-Jó ,akkor nyögöd végre .-vágtam rá flegmán .

-Hogy mondtad?-kerekedett ki a szeme.

-Mi az  talán süket vagy ?-legyintettem egyet .

-Te ,hogy merészelsz velem így beszélni?-fakadt ki  anyámból a  szemtelenségem miatt .

-Ahogy megérdemled ,drága anyukám.-ironizáltam .

És ekkor anyának betelt az a bizonyos pohár.Már nem tudott mit mondani .Tudtam ,hogy én nyertem , teljesen biztos voltam a sikeremben ,most azt kérdezitek ,hogy csak  10 éves  és már ilyen csúnyán beszél az anyukájával  ,de nem vagyok ám rossz természet  ,csak most nagyon mérges vagyok.

Teljesen el voltam szállva attól ,hogy most én vagyok a nyertes ,míg nem egy kezet éreztem meg az arcom bal oldalán.

Nem tudtam mi történt csak arra lettem figyelmes ,hogy anya az arcomat nézi és könnybe lábad a szeme .És ekkor minden össze állt. Anya megütött ,még soha sem tette .Nagyon mérges voltam rá .most már nem csak a költözés miatt ,hanem mert megütött.Nem fájt annyira ,de mint már észre vehettétek szeretem a  drámát.

-Anya te te meg- megpofoztál. ,-kezdtem el sírni ,persze nem  a fájdalom miatt .

-Kicsikém én annyira sajnálom,nem akartam hidd el ,csak annyira kihoztál a sodromból ,hogy egyszerűen elszállt az agyam .-nézett rám bűnbánóan.

-Anya szerintem ezt nem kellett volna .-kelt védelmemre testvérem.

 -Hát nem ezt nem fogom neked ,soha érted soha megbocsájtani .-és felrohantam a szobámba , és a drámai hatás kedvéért  becsaptam az ajtóm .Talán túl nagy hévvel csaptam be ,mert kitört az ablak üveg.

Áhhhh..ezt nem hiszem el még ez is ,na ezért mit fogok kapni.

-Rina bejöhetek ?-kérdezte halkan .

-Persze hiszen ez a te szobád is.-mondtam.

-Miért voltál olyan anyával?-ült le az ágyára .

-Szerinted?-forgattam meg szemeim .

  

-Nem tudom ,mond meg te .-válaszolta naivan -

-Jaj Mary ,szerinted még is miért ?Milyen már hogy csak így megüt?Hm?-kérdeztem elképedve.

-Te kezdted ,miért nem tudod már elfogadni ,hogy elköltözünk ?-kiabált rám.

-Hogy miért?kérdeztem hülyén.

-Ühhü.-mondta Mary.

-Mert nem akarom elfogadni ,ennyire egyszerű,és azt sem tudom hogy hova fogunk költözni.

-Magdeburg-ba.-mondta az új város nevét húgom.

-Oda na ne már ,azt sem tudom hol van .-nevetgéltem .

-:Hát majd most megtudod .-mosolygott.

-Ja.-válaszoltam lemondottan..

Teltek a napok a hetek olyan gyorsan ,hogy szinte repültek észre sem vettem .Rettenetes érzés mindet itt hagyni de ,nem tudok mit csinálni hiszen még csak 10 éves vagyok bár az igaz ,hogy a felfogásom már nem 20 évesek szintjén van.

Apa mindig azt mondj rá ,hogy koravén vagyok.Nem tudom ti ,hogy vele de én inkább vagyok 10 évesen koravén mint kis butus.

Még egy kicsit nehezteltem anyumra amiért megütött de ,a költözésbe bele nyugodtam .

Hát eljött a nap mely egész életemet megváltoztatta ,csak még akkor nem tudtam.