Remember me 2-dik rész.

Kicsit rövid lett és a helyes írási hibákért bocsi !

Véleményeket kérek ! Hihi

 Jó olvasást :D

Hát eljött a nap mely egész életemet megváltoztatta ,csak még akkor nem tudtam.

 

-Rina kész vagy ?-kiabált fel apa.

-Igen ,mindjárt megyek egy perc.-válaszoltam .

 

 -Beszélnem kell Zeldával ,fel is hívom .-kaptam a telefonom után .

 Zelda a legjobb barátnőm ,már ovis korunk óta ismerjük egymást ,és mindent megbeszélünk  ,mindent együtt csinálunk .

 Zeldát is nagyon nehezen érintette a költözésünk akár csak engem ,félt ,hogy már nem  tudunk annyit beszélni ,és találkozni egymással.

-Zelda ,Szia ,hogy vagy ?-kérdeztem mikor felvette a telefont .

-Szia ,Rina köszönöm jól ,bár kicsit szomorú vagyok,amiatt ,hogy elmész .-mondta Zelda és hallottam a hangján ,hogy tényleg nagyon szomorú.

-Jaj Zelda ne legyél már annyira elkenődve .-próbáltam kicsit vidítani .

-De olyan mesze leszel és olyan keveset tudunk majd találkozni,kivel fogok annyi gumi cukrot enni?-nevette el magát Zelda.

-Hát velem ki mással ?

-Tudod mit megbeszélem anyuékkal ,hogy az őszi szünettett itt tölthesd nálunk .-Jó lesz?-kérdeztem .

-Persze ,hogy jó alig várom.-mosolygott barátnőm.

-Rendben van ,de most leteszem .

-Oké hívj ha megérkeztettek ,-oké?-kérdezte Zelda .

-Még jó,hogy ,ki másnak mondhatnám el ,hogy milyen szörnyű az új házunk.-nevettem.

-Oké,oké,-Na sziamia .

-Szióka.

-Rina gyere le már indulunk .-szolt Mary.

-Megyek már.-mondtam.

Csak még egyszer körbejártam a házat ahol 10 évet éltem .Nem olyan könnyű itt hagyni mindent és mindenkit.

Remélem ,hogy hamar eltelik az idő és felnövök ,hogy a saját  kis életemet éljem .

-Itt is vagyok .-jelentettem ki mikor leértem.

-Rendben van ,akkor üljetek be és indulunk.-mondtam apa.

Az  egész utat végig aludtam ,valahogy nem bírtam nyitva tartani szemeimet .Nem voltam kíváncsi semmire és senkire.

Csak egyetlen egy dolog volt ,ami foglalkoztatott ,csak egy ,hogy mégis miért van ilyen rossz érzésem ?

 Hiszen álmomban egy lányt láttam aki,valamilyen módon életét vesztette ,de nem tudom ki volt az mert az arcát nem láttam ,nem láttam semmi mást csak egy lányt a földön heverve.Oda rohantam ,de már nem tudtam rajta segíteni .

Csak egy valamit halottam ,a lány mondta ,csak ennyit ."Nem a te hibád ".

Eme állom kínzott ,míg valaki fel nem keltett.
Apa volt az .-ő rángatott ki eme rémálomból .

Zihálva fúrtam fejem mellkasába .

-Nyugodj meg kicsikém már nem lesz semmi baj ,már meg is érkeztünk ,még beszélek a ház tulajával ,aztán már mehetsz is lefeküdni.-simogatta hátamat apa.

-Rendben van csak-csak ,fééhhhlekk.-sírtam el magam.

-Nincs mitől már itthon vagyunk és vigyázok rád .-mondta nyugtatás képen apa.

-Jó napot kívánok!- jött oda hozzánk egy fekete hajú férfi .

-Viszont .-válaszoltuk apuval egyszerre.

-A nevem Gordon Trümper a ház volt tulaja .-nyújtott kezet apámnak 

-Helló én Lars Klaus .-fogott kezet az előttünk álló férfival .

-Ő pedig az egyik iker lányom Karina .-mutatót rám apa.

-Ő de jó nekem is van két nevelt fiam ők ikrek ,hamarosan itt is lesznek.-mosolygott Gordon.

-Pompás .-motyogtam magamba .

-Tessék ,hogy mondtad .-kérdezte apa.

-Ja azt akartam megkérdezni ,hogy fel-e mehetek a szobámba?-Nem érzem jól magam-mondtam.

-Persze ,hogy mehetsz .-válaszolta apa.

-Rendben van akkor Sziasztok.-hagytam ott őket.

-Szia remélem még találkozunk.-nézett utánam Gordon.

-Aranyos kislány ,szerintem majd jók kijönnek a fiaimmal.-mondta Gordon apumnak.

-Hát remélem ,bár nem is tudom Rina egy kicsit komoly ,túlságosan is komoly pedig csak 10 éves.-válaszolta apa.

Közben én ,olyan gyorsan rohantam befelé a házba ,hogy valamibe bele ütköztem .Jobban mondva nem valamibe ,hanem valakibe.

-Ohh ne haragudj bocsánat .-mondtam egyből.-Nem figyeltem -fogtam a fejem.

-Semmi baj ,nem a te hibád , és sem vettelek észre.-mondta az előttem ülő fiú.

Alig bírtam megszólalni ,a látványtól ami elém tárult ,a fiú akibe beleütköztem .Olyan szép volt és a mosolya olyan gyönyörűen ragyogott ,hogy csak bámultam.

-Őhhmmm mit nézel ,van valami az arcomon ?-kérdezte a fiú.

-Nem nincs se-semmi csak-csak mind egy .-álltam fel.

-Oké .-követte a példámat.

-Amugy a nevem Bill ,Bill Kaulitz.-mosolygott és kezet nyújtott.

-Szia ,én Karina Klaus vagyok,de a barátaimnak Rina.-fogtam vele kezet.

Olyan puha és selymes volt a keze.Bár egy valamit kicsit furcsálltam , a körmei ki voltak feketével festve.És ekkor vettem észre ,hogy a szemei is ki vannak húzva.Bár nekem kifejezetten tetszett.

-Őhh én akkor megyek is.-mondtam .

-Oké ,menj csak ,majd találkozunk.-kuncogott Bill.

-Lehet,-Szia.-intettem neki.

-Szia.

Ahogy beléptem a házba ,nem hittem a szememnek ,olyan szép volt ,olyan tágas...egyszerűen nem tudok mit mondani.

-Tetszik jót egy kérdés a hátam mögül.?

-Igen nagyon! .-válaszoltam.

-Akkor jó,amúgy  Tom vagyok -Szia.

-Szia.

-Amm ha nem bánod én megyek is mert majd elalszok .-ásítottam  egyet .

-Nem persze ,fel kísérlek ha nem gond?-kérdezte

-Nem dehogy is .-nyeltem nagyot.

Amikor felértünk a szobába nagyra nyitottam a szemeimet olyan szép és olyan más volt mint a régi ,hogy el sem hiszem.

-Rina már azt hittem nem is jössz fel soha sem.-ugrott a nyakamba húgom.

-Ja de csak apuval beszéltem ,meg Tommal és Billel ha jól emlékszem.

Persze ,hogy jól emlékeztem csak nem akartam ,hogy azt higgyék ,hogy tetszik vagy ilyesmi.

-Igen bocsánat ő itt az iker testvérem Mary .-mutattam be húgomat Tomnak.

-Szia.-intett egyet Mary.

-Szióka.-bökött egyet fejével Tom.

-Amúgy mi is ikrek vagyunk-mondta Tom.

-.Hogy ? -mi van nem figyeltem .-bámultam ki az ablakon.

-Csak azt mondtam ,hogy mi is ikrek vagyunk,mármint Bill és én.

-Ja oké.-válaszoltam flegmán.

-Hát ,hogy elszaladta az idő ha jól mulat az ember ,ne de?-törtem meg a csendet.

-De ahogy mondod .-vigyorgott  Tom.

Nem hiszem el , nem veszi a célzást? Ennyire nem lehet hülye .Vagy igen?-gondoltam magamba.

-Na lányok mit szóltok ?-jött be anya.

-Semmit nem nagy szám .-mondtam ügyet sem vetve arra ,hogy milyen is a szoba.

Hiszen tudtam ,hogy anyának egy darabig nem fogok normálisan válaszolni.
Mégis csak megütött .

-Hát jól van ,akkor én megyek is.-mondta Tom

-Oké .-Csá

-Sziasztok-mosolygott Tom.

-Szia.-intett Mary.

-Na anya ki mennél szeretnék aludni.-mondtam anyumnak flegmán.

-.Igen persze,nem vagytok éhesek ?-kérdezte.

-Én nem .-mentem el mellette.

-Hát jó ,jó éjszakát .-adott egy puszit anyu Marynek.

Még jó ,hogy nem voltam bent mert,kicsit kínos lett volna.

Már az ágyamban feküdtem és gondolkoztam .

Miért érzem magam ennyire rosszul ,miért csinálom mindig ezt ?Mikor hagyom már abba a hisztizést és ezt az egészet amit anyuval művelek? Nem is érdemli meg .Mégis csak az anyám ,hiába haragszom rá akkor is az .

Kezdtem el sírni és álomba sírtam magam .

De nem volt jó dolog ,hogy elaludtam ,megint jött az a bizonyos álom.