Geistrefahrer 9.rész

 *.*Drágáim!*.*

Ma hoztam nektek egy Fru részt :)

                                                    Jó olvasást !

9. rész

Bill visszavitte a szobájába a táskáját majd visszajött hozzám.

- Este mész valahova? -kérdezte.

- Teklához. Nem akarom egyedül hagyni. -mondtam.

- De ma tudod hogy családi vacsi lesz! -juttatta eszembe.

- Oh a francba. -mondtam.

- Hívd át! -ajánlotta föl Bill.

- De mit szólnának anyáék? -kérdeztem.

- Szerintem örülnének. -mondta mosolyogva. Lementünk a konyhába ahol anyuék már nagyban sürögtek, forogtak. Érdekes módon tényleg örültek neki. Felhívtam Teklát aki nem bánta hogy velünk kell lennie majd este. Miután megbeszéltem vele lementem a konyhába és én is segítettem, bár nem túl sokat tudtam. Bevallom hogy ideges voltam és szinte minden kiesett a kezemből.

- Ennyire izgulsz? -kérdezte anya kedvesen mikor már majdnem cukrot tettem só helyett.

- Oh, bocsánat. -tettem le a cukrot és a sót vettem a kezembe.

- De ne sokat. -szólt rám anya. Ekkor hál istennek csöngettek. Rohantam ajtót nyitni. Kinyitottam és ott állt előttem Tekla egy észveszejtően csinos csőfarmerben és egy fekete felsőben.

- Szia Tom. -köszönt.

- Szia, gyere be. -tártam ki az ajtót és beljebb engedtem. Mikor előttem ment el, akkor vettem észre hogy milyen kerek kis formás popsija van.

- Szervusz. -köszöntötte anya Teklát.

- Csókolom. -köszönt vissza bátortalanul Tekla.

- Ugyan, tegezz nyugodtan minket. -állt Gordon anya mögé. -Gordon, az ikrek nevelőapja vagyok.

- Örvendek, Tekla Fleischer. -mutatkozott be. Ekkor előjött Bill is.

- Szia, te bizonyára Tekla vagy. -mondta Bill.

- Igen, te pedig csakis Bill lehetsz. -mosódott el Tekla. -Tom sokat mesélt rólad.

- Remélem csak jót.

- Hát...-kezdett bele Tekla de a végén ott maradt az arcán az a mosoly ami előárulta őt. Beljebb mentünk az ebédlő felé. Én hátul maradtam Billel.

- Csinos, humoros....illik hozzád. -mondta Bill és a szemeimbe nézett. Utáltam mikor ezt csinálta.

- Csak barátok vagyunk. -szögeztem le gyorsan.

- Hogyne bátyó. -mondta Bill majd helyet foglalt a jobb oldalamon, Tekla pedig a másik oldalamon ült. Jó hangulatban telt a vacsora és anyáknak szimpatikus Tekla. Miközben sztorizgattunk azt vettem észre hogy hol Tekla szemeit, hol a száját nézem miközben magyaráz, beszél. Gondolatomból Bill zökkentett ki azzal hogy oldalba bökött. Sejtelmesen elmosolyodott és picit megrázta a fejét.

- Hol is ismerkedtetek meg? -kérdezte anya és felváltva nézett ránk.

- Hát...egy...egy buliban. -nyögtem ki nehezen.

- Igen, egy Hamburgi bulihelyen, ahol helyettesítettem. -mondta Tekla.

- Értem. -mondta anya, de láttam rajta hogy valami nem stimmel. A vacsora további részében hál' istennek nem kérdezgettek minket tovább, hanem anyuék beszéltek.

- Köszönöm szépen a vendéglátást. -mondta Tekla, amikor már indulni készült.

- Már mész is? -kérdezte Gordon kicsit döbbenten.

- Igen, már így is későre jár, és nem szeretnék zavarni.

- De kint szakad az eső. -mondta Bill és anyára nézett. Ebből már jó nem sülhet ki.

- Igen, és van egy vendégszobánk is, vagy alhatsz Tommal is akár. -mondta anya. Teklára pillantottam, aki kicsit pironkodva nézett rám, majd vissza anyámra.

- Hát, ha tényleg nem zavarok, akkor maradok. -mondta. Hatalmas kő esett le a szívemről, és egy nagy mosoly ült ki az arcomra.

- Rendben, akkor megágyazok a vendégszobába. -mondta anya, s felállt, hogy a szobába menjen. Mikor ő felment, Bill is a szobájába ment mondván hogy fáradt, majd őt Gordon követte. Itt valami susmus van, az biztos.

- Tényleg nem zavar, ha itt maradok? -kérdezte Tekla.

- Nem, nem zavarsz. -mondtam kissé sután mosolyogva.

- És tudnál adni valami alvós ruhát? -kérdezte. Én csak bólintottam majd felmentünk a szobámba. A szekrényemben kezdtem el kutakodni.

- Hát női pizsamát nem tartok itthon, de remélem ez is megfelel majd. -adtam át neki egy nagyobb felsőt.

- Persze és köszönöm. A mosdót hol találom?

- Kimész és szemben a második ajtó jobbra. -mondtam. -Amúgy mellette van a vendégszoba is.

- Köszönöm. -mondta majd kilépett az ajtón. Hátradőltem az ágyon és nagyot sóhajtottam. Hogyan lehet ilyen hatással rám egy nő. Nem értettem saját magamat, és ez bosszantott. Miután hallottam egy ajtócsapódást, kimentem a szobámból, gondolva hogy ő már a szobájába van. Kiléptem az ajtón, és neki ütköztem Teklának.

Hmm :)

*.* Drágáim !*.*

Egy kis vissza tekintés  a múltba .
Bill 13 évesen :) :)
                                       Olyan  kis édes :)

Geistrefahrer 8.rész

Drágáim !

Hozok még nektek egy Fru részt :)

 8. rész

Hátra néztem, és Tekla még mindig ott állt és szinte remegett a félelemtől. Visszapillantottam a férfire aki még  mindig ugyanúgy állt ott.

- Lenn szíves beengedni? -lökött arrébb az ajtóból. Na ezt nem, engem senki sem lökdöshet. Utána mentem, miközben ő Tekla felé haladt aki hátrálni próbált, de a konyhabútorba ütközvén nekitámaszkodott.

- Nem szép megcsalni a vőlegényedet. -kapta el Tekla karját Peter és magához rántotta.

- Hagyj békén Peter, és nem vagyok a menyasszonyod. Már visszaadtam a gyűrűt neked. -próbált kiszabadulni Tekla a férfi szorításából de nem sikerült.

- Az engem nem érdekel. -sziszegte a férfi.

- Már elnézést, de hölgy velem van. -kopogtattam meg a vállát Peternek.

- És az engem hol érdekel? Ő az enyém. -nézett rám becsmérlően.

- Engem érdekel. -fogtam meg az ringjének a gallérját.

- Hé, hé. Csigavér. -nézett rám.

- Engedd el őt. -mondtam az arcában és még mindig szorosan tartottam őt.

- Rendben. -engedte el. -Ne kapd fel a vizet. Elviszem ami az enyém és már itt sem vagyok.

- Jobb ötletem van. Nem kekeckedsz és verlek meg. -mondtam el az én verziómat.

- Nem rossz. -mondta és mocorogni kezdett. -De nekem nem jó. -mondta s behúzott egyet nekem, és felrepedt a szám. Ennyi elég is volt hogy dühbe guruljak, és visszaütöttem, amitől Peter a földre esett. Ütöttük egymást ahol csak értük. Tekla próbált minket szétválasztani, de elsőre nem sikerült.

- Elég! -kiáltotta el magát Tekla végső kétségbeesésében. Mi abbahagytuk egymás püfölését és ránéztünk. -Olyanok vagytok mint két óvodás. Viselkedjetek felnőttként.

- Igaza van. -vágta rá Peter.

- Te ne szólalj meg. -vágott vissza Tekla. -Most pedig tűnj el.

- Rendben, de nehogy azt hidd hogy ezzel feladom. -mondta és elment. Én a földön ülve néztem Teklát. Hozzám lépdelt és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam és felálltam a földről.

- Mutasd magad. -fogta meg az arcomat és kicsit elfordította hogy jobban lássa. Furcsa érzés fogott el ahogy hozzám ért, szinte égetett. Leültetett a kanapéra és egy elsősegélydobozt vett elő. Egy vattapamacsra fertőtlenítőszert csepegtetett és a számhoz érintette.

- Áú. -szisszentem fel. -Ez csíp!

- Tudom. -mondta és tovább folytatta. Számról a szemöldökömet pamacsolta. -Kész.

- Köszönöm. -mondtam.

- Nekem most be kell mennem dolgozni, de ha gondolod este még megnézem a sebedet. -mondta pironkodva. Hmm...felkérés keringőre.

- Rendben. -mondtam és az ajtó felé indultam. -Ha gondolod beviszlek a munkahelyedre.

- Azt megköszönném. 2perc és kész leszek. -mondta és a szobájába rohant. Alig 5perc múlva teljesen átöltözve állt előttem. Bezárta a lakást és az autómba ültünk. Elmondta a címet és elindultunk. Mikor megálltunk egy nagy épület előtt voltunk.

- Köszönöm hogy elhoztál. -mondta mosolyogva.

- Szívesen. -mosolyogtam vissza.

- Este találkozunk. -mondta s egy puszit nyomva az arcomra kiszállt az autóból és bement az épületbe. Égett a bőröm ajkai érintése nyomán. Percekig álltam ott az autóval majd még az épületre pillantottam amin egy felirat állt, óvoda. Beindítottam az autót és hazafelé hajtottam. Otthon kiszálltam és bementem a házba. Anyáék a konyhába ültek, Bill pedig a nappaliban.

- Mi történt veled Tom? -kérdezte ijedten mikor mellém ért.

- Semmi, hagyjuk. -legyintettem és Billt kikerülve felmentem a szobámba de Bill a nyomomban maradt. Be akartam csukni a szobám ajtaját de a lábát betéve megakadályozta és bejött.

- Hol voltál Tom? Mi történt? -kérdezte aggódva és leült mellém az ágyamra.

- Teklánál. Az este összekaptunk egy kicsit. -mondtam és lesütöttem a szememet.

- Kicsit? -vonta fel a szemöldökét Bill.

- Ő kezdte. -vágtam rá.

- Anyáék nem láthatnak meg így. -mondta Bill, majd hirtelen felpattant majd egy kis táskával a kezében vigyorogva jött vissza. Kinyitotta azt és mindenféle pipere dolog volt benne. Nagyot sóhajtottam majd egy bólintással jeleztem neki hogy csinálhatja. Lealapozta a sebeimet mindenféle dolgokkal, majd egy tükröt adott a kezembe hogy megnézhessem magam. Tény ami tény nem látszott semmi sem belőle.

Remember me 5.-rész

Drágáim !

 

Ma meghoztam a beígért Remember me  rész:) 

Remélem ,érthető lesz...

 

                                   Jó olvasást !

 

Ekkor vett észre  a földre rogyva Maryivel a karjaimban.

Láttam a szemében  a félelmet s rémületet  .Ugyan úgy mint a többi emberében , akik itt álltak körülöttünk .

Apa nem  hitt a szemének nem tudta ,hogy ez egy rossz álom-e vagy a valóság.Míg én nem szóltam neki .

-Apa Mary elment !-sírás kerülgetett már  a torkomban éreztem ,hogy sírnom kell.

-Én ehhez kevés vagyok  ezt nem tudtom feldolgozni ,nem  vagyok  elég erős , még csak gyerek vagyok .

-Mi lesz velem ezek után ?-Anyuék ,hogyan fognak hozzám állni ?-Hiszen én vagyok a húgom gyilkosa !-eme gondolatok cikáztak elmémben miközben édesapám rémült tekintetét fürkésztem .

-Apa-apa kérlek néz rám !-Mary elment apa!-Itt hagyott engem nem akarok  nélküle élni !-szöktek könnyek ismét szemembe.

-Rina ,hogy voltál képes magára hagyni ?-Hiszen tudtad ,hogy milyen felelőtlen gyermek .-az utolsó szót már alig hallhatóan ejtette ki .-Volt!

-Tudom apa !-Az én hibám !-És hidd el ,ha tehetném inkább én feküdnék Mary helyében .

-Ne is mondj semmit sem Rina !-utasított  apa  .-Hiszen minden világos ,a te hibád ez az egész ,nem vigyáztál rá eléggé.   

-Tudom apa ,és sajnálom.-törtem ismét  össze .

De hogyan is gondolja ,hogy tudok rá vigyázni mikor még magamra sem tudok ,fiatal vagyok  .-gondoltam magamba .

-Rina azonnal hívd ide édesanyád  ,látnia kell még utoljára Mary-t .-kezdett könnyezni apukám.-És te inkább ne is kerülj a szemem elé. -suttogta apa .

-Rendben van !-mentem anyukámhoz .

-Anya .-szóltam halkan .-Apa azt üzeni ,hogy meny oda hozzá .-sírtam tovább.

-Rina minek ?- Mary hol van egyáltalán?-kérdezte anya .

Sírástól vörös szemeimet emeltem fel édesanyámra aki  már picit idegesnek tűnt .

-Mary -Mary , Mary már-már az angyalkákkal van !-Fent a mennyországban.-feleltem búján .

-Te meg miről beszélsz ?-kérdezte elképedve.

-Anya meny inkább oda apához és búcsúzz el Marytől .-rohantam be a házba.

Berohantam  a házba de még hátranéztem és láttam ,hogy anya addigra már sehol sem volt.

-Istenem annyira sajnálom  én nem akartam megölni Maryt!-sírtam tovább.

Anya oda ért a helyszínre ahol Mary életét vesztette.

Amint lányát a földön heverve meglátta  ,könnyek gyűltek  szemeibe  térde a földet érintette.

-Lars  !-Ez meg mit jelentsen ?-Mi történt ?- Hogy lehet ,a kicsi kislányom nem hallhatott meg !-Ő nem Marynek élnie  kell .

-Anke !-Mary már elment !-tette kezét felsége vállára .

Próbált nagyon erősnek tűnni felesége előtt de nem ment neki.Nem tudta eltitkolni ,hogy mennyire megrázta lánya halála .De mégis erősnek kellet lennie  hiszen ha ő nem erős akkor ki ?

 

Néhány nap elteltével .

                     "Magdeburgi temető"

 

-Ezen  a napon egy kisgyerektől veszünk végső búcsút!

-Mary egy életvidám 10 éves kislány volt , mindent szeretett ami csillogót és fénylett .

Búcsúztunk el Marytől  ,hogy a mennyországban újra éljen .

A temető a fájdalomtól zenget az ég is szürkén festett ,egy felhő sem volt az égen   mindenki Mary-t gyászolta .

 Maria -Elizabeth Klaus

" Csodás gyermek ,nevetésed mindig oly vidám volt .

Az elvesztésed nagy fájdalom mindenki számára ,de mégis vigaszt nyújt a tudta  ,hogy egy csodás élet  reményében mentél el .

Szerető családod !

 

 

Az évek csak úgy repültek fejünk felett ,minden megváltozott Mary halálának napja óta .

Zelda

Én is kilenc esztendővel öregebb lettem .A  legjobb barátnőmmel Zeldával élek Berlinben.

Négy évvel ezelőtt az édesapámat t is elveszítettem ,egy repülő szerencsétlenségben édesanyám már négy éve apa halála óta  nem beszél velem.

A Kaulitz család valahova  el költözött és csak ennyit tudok róluk ,hogy az ikreknek van egy nagyon híres zenekara valami Tokio Hotel ...elvileg Devilish néven kezdték még két zenész sráccal akik mára már a legjobb barátaikká váltak .

Ma pedig itt adnak koncertet !

Engem"túlzottan"már nem érdekel  ,csak picit félek a találkozástól .

Persze még nem is mondtam ! Újság író vagyok a Heart of Ice című magazinnál.

 

-Rina !-Igyekezz elfogsz késni.-kiabált át a lakáson keresztül Zelda .

-Öhhh.-fordultam a hasamra .Ekkor Zelda viharként söpört be a szobámba ,szerencsémre a hátamon landolt.

-Rina !-Hát nem vagy izgatott nem ver gyorsabban a szíved  ?-Ma ismét találkozhatsz az ikrekkel !-Na igen és persze Billel .-ütötte az egyik díszpárnával a fejemet .

-Nem vagyok sem izgatott ,és nem fogok elmenni ,majd megcsinálja helyettem valaki más az interjút !-aludtam volna tovább de Zelda nem hagyott.

-Na ezt meg ne hajam !-Azonnal ki az ágyból !-húzót le az ágyamról a lábamnál fogva.

-Zehh-ldddaa!-Hagyjál már békén .-hisztiztem .-Nem akarok elmenni és kész !-feküdtem vissza .

-De még mennyire ,hogy elfogsz menni.-kezdett ismét a párnával ütni .-Felkeltél?

-Fent vagyok!-mondtam a párnába .

-Kelj fel ,kelj már fel !-keményíttet be Zelda.

-A-a..nem .-feküdtem tovább.

-Aha szóval nem !--Na mindjárt meglátjuk .-hagyott magamra ,de ami utána következett ara esküszöm nem számítottam .

-Szóval felkelsz?-kérdezte kedven.

-Még nem !-terültem ki.

-Ahha nem !-Te akartad !-és rám öntött egy nagy kancsó vizet .

Gondolom mondanom sem kell azon nyomban felébredtem .

Ott álltam az ágyam mellet csurom vizesen  ,és mérgesen meredtem barátnőmre aki mindezt nagyon viccesnek találhatta majd bepisilt a nevetéstől.

-Most nézd meg ,hogyan nézek  ki.-csavartam ki a ruhámból a vizet.

-Nem tudom te hogy vagy vele de szerintem csodásan .-nevetett tovább Zelda.

-Áhhh elegem van !-hagytam ott.

-Rina ne csináld ezt!-meny be és csináld meg azt az interjút !-jött ki utánam barátnőm.

-De ..-kezdtem volna bele mikor félbe szakított.

-Most azonnal bevonszold a csinos kis hátsódat a fürdőbe és elkészülsz !-Nincs ellenvetés.-adta fel a parancsolt.

-De.-mondtam volna ismét.

-A-a.-fenyegettet ujjával.-Mondtam !

 

Két óra múlva teljes hadi felszerelésben álltam Zelda előtt .

Egy  barna cica nadrágot és egy barna virágos combközépig érő felsőt egy magas szárú csizmával.

 

Rina

 

 

-Hüha csajszi !-Kitettél magadért ...-Kit akarsz levenni a lábáról ?-Hmm csak nem a híres Bill Kaulitz-ót?-incselkedett Zelda.

-Baromira nem vagy  vicces ...Drágám..-fordultam sarkon fordultam .

 Egész nap azon izgultam ,hogy milyen lesz a találkozás a Tokio Hotel-es srácokkal föként Billel .

De miért is érdekel ennyire ?-Áhh kitudja ....

Gondolat menetemből Max a főnököm zökkentettet ki .

 -Rina !-Készen vagy ?-Itt vannak  a srácok!-Rina .-nyított be az irodámba .

-Hmm ?-néztem bambán ..

-Rina ! Azonnal gyere !-Itt vannak !Az interjú szobába várnak  nagyon siess...

-Na de .-csukta be az ajtót.
-Remek ..ezt nem hiszem el ...a  sminkem is teljesen elkenődőt ...elegem van!-mentem rendbe szedni magam kis idő elteltével készen álltam  a nagy találkozásra.

Az ajtó elé érve szívem ,kihagyott néhány dobbanást..alig kaptam levegőt ..."levert a víz " izgultam rettenetesen izgultam .

De miért is ?-Hiszen úgysem ismer már fel !-Olyan régen volt már ..és akkor is csak egyszer találkoztam vele.Na igen az a találkozás egy életre megmaradt bennem .Mély nyomot hagyott bennem .

-Rendben van !-Nagy levegő !-nyugtattam magam  ezzel egy időben lenyomtam a kilincset.

Meglepődtem amikor láttam ,hogy tényleg itt vannak és csak rám várnak.

A pillantásom  egyből Billre irányult ,ott ült olyan édesen .Egy farmert és egy szürke  inget visel ami félig ki volt gombolva ..nagyon férfias.

-Nyugi ,nyugi ..ez is egy olyan interjú mint a többi ..nem lesz itt semmi gond .-mondtam magamnak .

Lassan oda lépkedtem Max-hoz aki bemutat a srácoknak .

-Fiúk hadd mutassam be nektek a legjobb újságírómat ennél a cégnél...-mutatott be Max.-Karina Klaus.

Ekkor Bill hirtelen felnézett és láttam az arcán a döbbentséget .de reméltem ,hogy nem azért mert felismert .

-Helló köszöntem .-kedvesen .

-Halli.-Tom

-Szia .-Georg és Gustav egyszerre .

És Bill ?-Bill hol marad?Nem is nagyon foglalkozik azzal ,hogy ki vagyok , hiszen nagyon el van a telefonjával .

Igen elég sok pletyka kering  körülötte.

-Rendben van akkor én most magatokra is hagylak titeket .-Csak ügyesen súgta a fülembe Max aztán el is viharzott.

-Görccsel a gyomromba ültem le a fotelba a srácokkal szemben .

Ők kérdően néztek rám ,várva a kérdéseim sokaságára.

-Nos akkor vágjunk is bele .A fiúk csak bólogattak .

-Rendeben van !-Mit a benyomásotok  az idei turnétokról?-tettem fel az első kérdést.

-Nekem van egy benyomásom !-tette hozzá Tom.

-Azt mindjárt gondoltam ...Kaulitz nyugodj le ..-oltotta le Georg a haverját.

-Jó van na !-Listing !-kacagott édesen .
-Na de komolyan nagyon jó volt , a rajongok eszméletlenek és nagyszerűek ,és dögösek .-mondta Tom huncut mosolya.

-Na igen felejthetetlenen volt  mindannyiunk számára !-válaszolt Gustav .

-És Bill ?-Bill hol van ?-Hiszen Ő a beszédbili. Folyik ha kell ha nem ,de most ?

-Tökéletes !-És az országokról?-kérdeztem .

-Az országok gyönyörűek !-ÉS különlegesek mindegyik a maga mondóján .-mondta Bill fel sem nézve a telefonjából.

Sok ezer és ezer efelé kérdésekkel bombáztam őket ,míg  a telefonom meg nem zavart.

-Elnézést ezt fel kell vennem !-mondtam

-Csak tessék !

Az ablakhoz sétáltam és Max  beszélni kezdett.

-Egész jó bőr ez a csaj !-Ja jó lenne ma éjszakára .-eme megjegyzések hagyták el szájukat.

-De Max !-Ennek semmi köze sincs a turnéhoz !-akadtam ki.

-Nem érdekel a rajongókat érdekli !-Úgyhogy Kislány tedd a dolgod ezért fizetlek !-csapta le a telefont mielőtt szólni tudtam volna .

-Pazar.-sétáltam vissza .

-Lenne még egy két kérdésem , magánélet..mondtam ki félve.

De miért hiszen már ezerszer csináltam ilyet ?

-Álunk elébe .

-Szóval !-Mit tudhatok a magánéletetekről?-kérdeztem szerényen .

-Áhhá .-Semmit sem !-Nincs senkim !-Csak egy éjszakás kalandok!válaszolta Tom kacéran .

-Miért nem lepődtem meg?-forgattam meg szemem .

-Nekünk sincs senkink !-Georg Gustav egyszerre.

-Na és te !-Bill ?-Rólad mit lehet tudni ?-fordultam felé várva ,hogy válaszol is.

-Semmit ,nincs senkim , ennyi !-válaszolta egyszerűen .

-Értem !-És Natali Franz , azt pletykálják ,hogy együtt vagytok megerősítenéd eme feltételezéseket ?-néztem rá.

-Nat és köztem nincs semmi és nem is lesz !-Ő a sminkesem és az egyik legjobb barátom!-Ennyi !-nézet végig a szemembe amitől nagyon zavartan éreztem magam .

-Na és neked van  valakid ?-Rina !-huta fel a szemöldökét .

-Rina ?-Rinának szólított ?-Estem kétségbe , most mit tegyek ?

-Őmm nincs !-Nincs időm rá ,túl sokat dolgom.-válaszoltam végül.

-Köszönöm ,hogy itt voltatok !-A jövőre nézve sok sikert !-fogtam mindenkivel kezet már csak Bill volt hátra .

Ekkor egy nem várt dolog történt .
Kezet nyújtottam  neki amit mosolyogva el is fogadott .

Már elindultam mikor megrántotta a karomat és magához húzott. Suttogta !

-Rina !-Tudom ,hogy mit tettél!-suttogta .

Alig kaptam levegőt ! Homályosan láttam magam előtt Mary-t  a földön fekve .

Elrántottam a karom ,sietve rohantam az  irodámba ,hogy elbújak mindenki elől .Zokogásba törtem ki.

-Miért ?Miért tette ezt vele ?-Hiszen nem én voltam !-Nem most  itt van és felhánytorgatja a múltat .Pedig kezdtem már kicsit túl tenni rajta, de most most nem tudom mi van !

Ekkor egy hangos kopogás és dörömbölés zökkentett ki a gondolataim viharából.

 

 

*.*Happy Santa Claus*.*

                    Happy Santa Claus!!!

 

Geistrefahrer 6-7.rész

Drágáim!!

Ma meghoztam nektek Fru történetéből a Geistrefahrerből   két részt :)

Remember me még lehet ,hogy ma lesz ..:)

6. rész

Reggel mindent összepakoltak majd kocsiba ülve elindultak az édesanyjuk felé. Az úton Billnek be nem állt a szája és csak mesélte hogy mi minden történt vele Milánóban. Tom hallgatta testvére szavait, de valahogy az agyáig nem jutottak el, minduntalan csak arra tudott gondolni hogy ma végre láthatja Teklát.

- Tom! Figyelsz te rám egyáltalán? -kérdezte Bill, kizökkentve ezzel testvérét a gondolatmenetéből.

- Mi? Bocsánat nem figyeltem. -rázta meg a fejét Tom és tekintetét Billre emelte.

- Azt észre vettem. -mosolyodott el Bill. -Mostanában eléggé el vagy varázsolva.

- Dehogy is. -mondta Tom és az utat nézte tovább.

- Engem nem versz át bátyó, ki az? -fonta össze karjait Bill mellkasa előtt. -Ismerem?

- Nem, nem ismered. -mondta Tom, azonnal meg is bánta látva öccse felcsillanó szemét.

- Áhá! Na mesél! Hol ismerted meg? Milyen? Hogy néz ki? -bombázta a kérdéseivel Bill Tomot.

- Állj már le öcsi, vettél levegőt?

- Persze. -mondta Bill. Tom szerencséjére ekkor már megérkeztek a szülői házhoz. Kiszálltak az autóból és beléptek a házba ahol édesanyjuk tevékenykedett a kertbe. Mögé léptek és úgy köszöntek neki.

- Szia anya! -mondták egyszerre.

- Jesszusom! -kapott a szívéhez Simone, és felállt hogy köszöntse fiait. Az ikrek csak mosolyogtak hiszen mindig megijesztették édesanyjukat, de sose szidta le őket érte.

- Jó hogy itt vagytok. -mondta Simone és bement oldalán a két fiúval. Bent Gordon állítgatta a gitárját a kanapén, de amikor meglátta a fiúkat letette és kézfogással köszöntötte őket.

- Új gitár? -kérdezte Tom.

- Nem, ezer éve nem használtam. -mondta Gordon.

- Szép darab. -mondta Tom. -Szabad?

- Persze. -bólintott Gordon és Tom a kezébe vette a gitárt. Egy két helyen állítgatott rajta majd megszólaltatta.

- Jó hangja van. -mondta Tom majd visszatette a gitárt a kanapéra.

- És van mára programotok? -kérdezte Simone miközben két pohárba narancslét öntött ki fiainak.

- Nekem nincs, de Tomnak szerintem igen. -mondta mosolyogva Bill.

- Bill! -szólt Tom öccsére.

- Áh, csak nem Tekla? -kérdezte Simone. -Igazán helyes lány.

- Anya! -mondta Tom.

- Ugyan szívem, hagyjad. Majd Tom eldönti, nagyfiú már. -mondta Gordon.

- Igen, úgyhogy megyek is. -mondta Tom és kilépett az ajtón. Egyenesen Tekla házához sétált és közben gondolkodott hogy mit is mondjon neki. Az út közben egy rózsa bokor mellett ment el, és le is szakított róla egyet. Mikor Tekla házához ért becsöngetett. Hallotta hogy léptek közelednek az ajtóhoz. Kinyílt és ott állt előtte Tekla egy XL-es méretű pólóban, kissé kócos hajjal.

- Szia. -köszönt Tom bátortalanul és végignézett Tekla testén.

- Oh, szia Tom. -köszönt Tekla. -Mi járatban?

- Ezt neked hoztam. -nyújtotta át Tom a rózsát neki.

- Köszönöm. -fogadta el a rózsát. -Gyere be.

- Nem szeretnék zavarni.

- Nem zavarsz, csak hosszú napom volt, de nyugodtan gyere be. -mondta Tekla, Tom pedig belépett a lakásba. Egyszerű berendezésű ház volt, sok festménnyel, képpel és régi dolgokkal.

- Szép lakás. Otthonos. -mondta Tom.

- Köszönöm. Mit hozhatok neked? -kérdezte Tekla.

- Egy pohár ásványvizet elfogadnék. -mondta Tom.

- Azonnal hozom.-mondta Tekla és a konyhába ment. Visszatérve Tom kezébe adta a poharat.

- Mond csak miért is jöttél pontosan?

- Van mára programod? -kérdezte Tom miután megitta a vizét.

- Nincs.

- Akkor lenne kedved eljönni velem este moziba? Ha jól tudom ma vetítik azt az új zenés filmet.

- De, van kedvem. -mondta mosolyogva Tekla.

- Rendben, akkor hétre itt leszek érted. -mondta Tom és ajtó felé indult el.

- Rendben. -mondta Tekla, majd elköszöntek egymástól és Tom elindult hazafelé. Furcsán érezte magát, mintha valami megindult volna benne, valami új dolog.

7. rész

Mikor hazaért ott díszelgett az arcán az a levakarhatatlan mosoly. Bill rögtön szólt volna, de Tom csak bólogatott amellyel egyértelmű választ adott mindenkinek.

*Tom*

Gyorsan felfutottam a szobámba és elővettem egy fekete farmert, fekete felsőt és egy hozzá illő fejpántot. Elmentem a fürdőszobába ahol letusoltam és felöltöztem. Magamra fújtam a parfümömből. A szobámba visszaérve rápillantottam az órámra, fél hetet mutatott. Kimentem a lakásból, és beültem az autómba. Gyorsan odaértem. Mikor az ajtó felé lépdeltem egyre jobban görcsöltem, és a gyomrom borsószemnyire zsugorodott össze.

- Mi a fene van veled? Szedd össze magad, menni fog. Nyugi. -korholtam magamat és próbáltam nyugodt lenni. Bekopogtam. Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó és Tekla szinte a karjaimba vetődött. Sírt. Rázkódott a teste a karjaim között. Kicsit idétlenül álltam ott és nem értettem semmit sem. Miután kissé megnyugodott beljebb mentünk és leültünk a kanapéra. Ekkor vettem észre hogy a szemei kisírtak és vörösen csillognak.

- Mi történt Tekla? -kérdeztem.

- Peter itt volt. Én úgy félek Tom. -mondta. Nem értettem hogy ki ez a Peter de látva hogy Tekla hogy remeg biztos voltam benne hogy nem szívesen látott személy.

- Ki az a Peter? -kérdeztem rá.

- Peter az exbarátom. Eleinte jól megvoltunk aztán ahogy átvette az apja cégét, minden rosszra fordult. A pénz lett a mindene és ott bántott minket ahol csak tudott. Aztán mikor megtudta hogy állapotos lettem egyik nap veszekedtünk és lelökött a lépcsőn. Elvesztettem a kisbabánkat, de őt nem érdekelte. Aztán megszöktem tőle, de most megint itt van és megfenyegetett, hogy még visszajön. -mesélte Tekla és minden eges szava után egyre nagyobb düh terjedt el bennem.

- Ne félj. Itt maradok veled és megvédelek. -mondtam és még jobban magamhoz szorítottam.

- Nem muszáj Tom. -mondta gyorsan Tekla.

- Ne ellenez, itt maradok. -mondtam. Megadóan bólintott és fejét a nyakamba fúrta. Megesküdtem magamnak hogy ha kell erőszakkal is megvédem őt.

- Köszönöm. -suttogta és kezeit mellkasomra tette. Teljesen leblokkoltam, hogy tud egy ilyen kis mozdulattal annyi mindent elindítani bennem? Nem értem saját magamat és viaskodik a szívem az eszem ellen. Meggárgyultam?...vagy mi történik velem? Nem szóltunk egymáshoz, hiszen mit is mondtam volna neki. Egyszer csak azt vettem észre hogy elaludt az ölemben. Nem mertem megmozdulni, mert féltem hogy felébred. Kihúztam az egyik kezem a dereka alól, de ekkor megmozdult és fejét a lábaimra hajtotta és úgy aludt tovább. Szabad kezemmel próbáltam elérni a takarót ami a kanapé másik végében volt. Megfogtam és Teklára terítettem. Végig néztem rajta és talán állíthatom azt hogy nála szebb nőt én még életemben nem láttam. Az én kezeimhez képest apró kis kezei voltak, félhosszú barna haja és vékonyka, törékeny teste. Félősen simítottam végig a haján, egészen a hátáig. Egy pár perc múlva engem is lenyomott az álom és kezemet derekán pihentetve elaludtam. Reggel arra ébredtem hogy borzasztóan zsibbad a nyakam. Kinyitottam a szemeimet és körülnéztem. Tekla még mindig az ölemben aludt. Nem akartam felébreszteni. Megmozgattam a nyakamat ami ropogni kezdett, de utána már nem fájt. Kinyújtóztattam a karjaimat ami miatt kicsit megmozdultam és Tekla is felébredt. Felemelkedett ülő helyzetbe és megdörzsölte a szemeit.

- Jó reggelt. -mondta még kicsit álmosan.

- Neked is. -mosolyogtam rá. Édes volt így reggel, kócos hajjal és még álmosan. Jézusom, mondjátok hogy nem azt írtam hogy édes volt...ajajj. Itt komoly bajok vannak.

- Csinálok egy kávét. -mondta majd felállt mellőlem és a konyhába ment. Felkeltem én is és utána mentem. -Ülj csak le, mindjárt kész. Hogy iszod?

- Két cukorral. -mondtam és felültem egy székre.

- Tessék. -tette elém a kávét és ő is leült. -Köszönöm hogy itt maradtál velem éjszaka.

- Ugyan, nincs mit. -mondtam és belekortyoltam a kávémban. Ekkor kopogtak. Tekla összerezzent és láttam rajta hogy fél, nagyon fél. Felálltam a székről és az ajtó felé mentem. Kinyitottam és egy férfi állt előttem. Meglepődve nézett rám, akárcsak én rá.

- Maga meg ki? -kérdezte cseppet sem normálisan.

- Tom Kaulitz. És maga? -kérdeztem vissza.

- Peter Rotmüller, Tekla vőlegénye. -nézett rám egy diadalittas mosoly kíséretében. Hátra néztem, és Tekla még mindig ott állt és szinte remegett a félelemtől.

Hmm nem is tudom :)

Drágáim !

 
Nagyon sokat gondolkoztam ,hogy mit is tegyek és ma rájöttem.
Ez a blog számomra nagyon sokat  jelentett és jelent még most is .

Úgy éreztem ,hogy tartozok ennyivel nekik ....egy nagy "szerelem" ami megihletett egykor és eljött az idő a lassú búcsúzásnak ! Az álmaimat  s'  képzeleteim  vetettem papira ...
A Tokio Hotel az életem , rettenetesen szeretem őket . Ha ők nem lennének akkor én már nem is tudom , minek érezném magam ..nincs rá megfelelő szó !  De egy hatalmas űrt és ürességet éreznék legbelül. Szeretném mindenkinek megköszönni a sok támogatást és ,hogy mellemet voltatok- vagytok .Külön szeretném megköszönni a sok segítséget és ,hogy mindig biztattak pedig jól tudták ,hogy nehéz eset vagyok .
Tehát köszönöm Böbinek ,Regának ,Dettinek az én legjobb barátaimnak! A kishúgomnak Rinának a sok fejbe kólintást ! Frunak aki segített elindulni ezen az úton .
És nektek ! Hiszen ha ti nem lettetek  volna s' nem lennétek akkor nem írogatnák  még mindig  . Nagyon szépen köszönöm ,hogy vagytok nekem !!
A blogot már nem sokáig tartom életben ..még befejezem a megkezdett történeteket ..!! És kaptok még egy mini történetet is :D Amolyan búcsú félét ...
Remélem  a hátra lévő időt is színvesén töltitek majd itt el .Még egyszer nagyon szépen köszönöm a támogatásokat .
 
                          ( Kitudja egyszer talán még életre kell az én kis álom ládikám )

Puszim <33 

                                                  Huncutka Minikeee Kaulitz 

                                                                      (szerkesztő)