Hírek !

Drágáim!!

Tudom ,hogy már rég ígértem részeket  ,de sajnos nem nagyon volt időm begépelni ,. persze ezzel nem mentegetőzni akarok !

De a jó hír ,hogy még élek ! És hétvégén kaptok részeket !

Addig is legyetek jók ! :D

Geistrefahrer 4-rész.

Sziasztok !

Ma meghoztam nektek Fru történetéből a 4-részt.
Véleményt nagyon szeretnénk :)

Ha minden jól megy holnap kaptok egy Remember me részt is :)

                                                  Jó olvasást !

4-rész

- Na mesélj róla! Milyen? -kérdezte Gordon és érdeklődve figyelt engem.

- Alacsony, barna hajú, jól táncol és csinos. -mosolyodtam el.

- Nocsak kisfiam. -ült le mellém anya is. -És hol ismerted meg?

- A bárban. -válaszoltam.

- Oh. -mondta anya és talán mintha valami csalódottságot éreztem volna a hangjában.

- És maradsz estére? -kérdezte Gordon.

- Hát nem tudom. -mondtam.

- Este lesz egy házavató buli a szomszédban, most költözött ide a lány. Roppant helyes és aranyos. -mondta anya. Valahogy gondoltam hogy ez lesz belőle.

- Hát nem tudom. -mondtam.

- Amúgy meg nincs túl nagy választásod mert már szóltam neki hogy jössz. -állt fel az asztaltól és a konyhába ment.

- Pff...remek. -mondtam és felmentem a régi szobámba. Benyitottam és meglepődve tapasztaltam hogy minden úgy van hagyva ahogy én hagytam annak idején. Jólesően szétnéztem és leültem az ágyamra. Körbe néztem és előjött a sok régi emlék. Az íróasztalom sarkából le volt törve egy darab, még akkor szerezte ezt a sebét mikor Billel nagyon összevesztünk és úgy belerúgtam az asztalba hogy az letört belőle. Persze sok kellemes emlék is felidéződött bennem. Például mikor Bill az első piercingét tette be és anya nagyon bedühödött és Bill nálam a szekrényembe bújt el előle. Felálltam az ágyról és a szekrényemhez léptem, kinyitottam és ott sorakoztak benne azok a ruháim amelyeket nem vittem magammal. Kivettem egy felsőt majd becsuktam az szekrényajtót és a rajta lévő tükörben megpillantottam a falamon lógó első gitáromat. Megfordultam és a gitárhoz léptem. Leakasztottam onnan és egy régi dallamot kezdtem el rajta játszani. Letettem és fürdőbe mentem kezemben a felsővel és egy tiszta alsógatyával. Bementem és letusoltam. Épp mikor törülköztem megcsörrent a telefonom. Rápillantottam a kijelzőre: 'ismeretlen'. Felvettem.

- Tessék? Itt Tom Kaulitz. -szóltam bele.

- Szia, itt Tekla . -hallottam meg Tekla hangját. Hát mégis felhívott, megsúgom a kardigánjához egy névjegykártyát is bedobtam hogy hátha felhív, és bejött! Na ki a király?

- Oh, Szia.

- Csak azért hívtalak hogy megköszönjem hogy visszaküldted a felsőmet, és viszonzásképpen meg szeretném kérdezni hogy lenne-e kedved a mai buliba eljönni hozzám? -kérdezte.

- Persze. -vágtam rá gyorsan de eszembe jutott a mai estém. -Vagyis mégsem mert anyámmal kell elmennem valahova.

- Oh, rendben akkor nem is zavarlak tovább. Szia.-mondta szomorúan.

- Szia. -mondtam és ő már le is tette a telefont. Kissé morcosan baktattam vissza a szobámba és felöltöztem. Lementem ahonnan anya csodás mentés sütijének az illatát éreztem.

- Huha. -mondtam. -Mentás süti.

- Igen, de ezt a házavatóra sütöm. -nyugtázta anya, hiszen tudja hogy egy tepsivel egyedül simán befalok.

- Ooh. -mondtam és próbáltam minél meghatóbban nézni rá, de a végén elvigyorodtam mikor láttam hogy egy tányérba szed nekem és elém teszi.

- Csak tudnám kitől örököltétek ezt a nézéseteket. -mondta.

- Nem thuom. -mondtam teli szájjal. Anya csak elmosolyodott majd miután befejeztem  az evést segítettem egy nagy kosárba tenni a sütiket, majd anya letakarta őket egy szép konyharuhával és a kosár fülére egy piros masnit kötött. Mikor Gordon is elkészült elindultunk a négy számmal feljebb lévő lakáshoz. Becsöngettünk és egy pasi nyitott ajtót. Bent már eléggé sokan voltak, legtöbben a szomszédok. Anya a konyhába ment és letette a süteményt az asztalra. Én álltam az ajtónál mikor valaki megkocogtatta a vállamat. Lassan hátrafordultam és ott volt velem szemben ő, Tekla.

- Szia. -köszöntem.

- Szia. -köszönt ő is. -Hogy hogy itt vagy?

- Anyámmal jöttem. -böktem a konyha felé. -És te?

- Itt lakom. -mosolyodott el.

- Oooh, vagy úgy. -néztem körbe. -Pofás kis lakás.

- Köszönöm, bár még csak most tatarozgatom. -dőlt neki a falnak és úgy nézett körbe. Én a őt figyeltem és azt ahogy neki dőlve támaszkodik a falnak, azzal a kecsességgel amivel ritkán találkozom. Nagy kék szemei voltak, melyek melegséget árasztottak és az a mosoly amivel rám nézett, kedves volt és valami furcsa dolog kavargott bennem. Tiszta hülye vagyok. Ugye?.

Remélem tetszeni fog :)

Sziasztok !

Ne haragudjatok de nem nagyon volt időm begépelni  a Remember me részt se a Sötét angyalt :(

Viszont hoztam nektek egy kis részletet  a Remember me 5.részéből !

Holnap leszek itthon mert sajnos ma vizsgálatra megyek :(

De amint haza értem felteszem az egész részt :)

Ekkor vett észre engem a földre rogyva Maryivel a karjaimban.

Láttam az arcán a rémületet és a félelmet .Ugyan úgy mint a többi emberében is akik itt álltak körülöttünk .

Apa nem  hitt a szemének nem tudta ,hogy ez egy rossz álom-e vagy a valóság.Míg én nem szóltam neki .

-Apa Mary elment !-sírás kerülgetett és már  a torkomban éreztem ,hogy sírnom kell.

-Én ehezz kevés vagyok  ezt nem tudtom feldolgozni ,nem  vagyok  elég erős ,és még csak gyerek vagyok .

-Mi lesz velem ezek után ?-Anyuék ,hogyan fognak hozzám állni ?-Hiszen én vagyok a húgom gyilkosa !-eme gondolatok cikáztak elmémben miközben édesapám rémült tekintetét fürkésztem .

-Apa-apa kérlek néz rám !-Mary elment apa!-Itt hagyott engem és én sem akarok már nélküle élni !-szöktek könnyek ismét szemembe.

-Rina ,hogy voltál képes magára hagyni ?-Hiszen tudtad ,hogy milyen felelőtlen gyermek .-az utolsó szót már alig hallhatóan ejtette ki .-Volt!

-Tudom apa ,hogy az én hibám !-És hidd el ,ha tehetném máshogy .-már nem tudta befejezni mert apja olyat tett amit még soha .Mind a kettőjüket meglepetés ként érte  a dolog .

De ti is gondoljátok ,hogy Rina hibája volt Mary halála ?

 Drágáim !

 Meghoztam a részt Fru történetéből .

 A sajátomból sajnos csak holnap tudok hozni ,mert sokat kell bepótolnom :(

                                                       Jó olvasást !

Geisterfahrer 3. rész

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, melynek nem nagyon örültem. Morcosan felemeltem a fejemet a párnáról és levettem a mobilt a szekrényről.

- Tessék? -szóltam bele álmosan.

- Jajj kisfiam. Felébresztettelek? -hallottam meg anyukám hangját melytől rögtön mosoly húzódott az arcomra.

- Már fenn vagyok. -mondtam.

- Akkor jó. -mondta és hallottam hogy elmosolyodik. -Öcsédel mi van Tom? Már hívtam egy párszor de sosem vettem fel.

- Milánóban van. -mondtam és némi csalódottság talán érződött a hangomban.

- Milánóban? De miért nem szóltatok nekem? -kérdezte anyum meglepetten.

- Hidd el anya én is csak akkor tudtam meg mikor a reptérre ment.

- Mi lett az öcséddel? Teljesen megváltozott.

- Igen, és sajos nem jó irányba. -ingattam meg a fejemet.

- Nem jösz át ma hozzánk? Csinálnék valami finom ebédet, és hármasban ebédelhetnénk. -ajánlotta fel anya.

- De, átmegyek. -egyeztem bele.

- Remek. Akkor várunk. Szeretlek. -mondta.

- Én is. -mondtam és letettük. Biztos Billről faggat majd, de nézzük a jó oldalát, hazai koszttal tömhetem meg a hasamat! Felöltöztem és visszamentem a klubba ahol este buliztunk. Benyitottam, és szétnéztem. Egy fekete hajú lány törölgette a pultot. Odaléptem.

- Bocsi de hol találom Teklát? -kérdeztem és reméltem hogy jól emlékszem a nevére.

- Tekla? -nézett rám hülyén a csaj. -Ja a kis barna. Kórházban.

- Hogyhogy? -kérdeztem.

- Valami ismerősénél van ott. -közölte a nő és tovább törölgötte a pultot.

- És melyik kórházben találom?

- St. Anne. -mondta közömbösen és folytatta a dolgát. Sarkonfordultam majd az autómba pattamva elhajtottam a St. Anne korházhoz. Leparkoltam majd bementem az épületbe. A recepciós pulthoz mentem ahol egy idős, szemüveges nénike ücsörgött.

- Elnézést, egy Tekla nevű nő jött ma hajnalban ide be? -kérdeztem meg illedelmesen. A nénike a szemüvege fölött rám nézett és úgy válaszolt.

- Ismeri a beteget? -kérdezte.

- Nem de csak ezt szeretném odaadni neki. -tettem fel az asztalra egy ajándékszatyrot benne a kardigánjával.

- Rendben. Hagyja itt és ha végzett átadom neki. -mondta és letette maga mellé. -A nevét megtudhatom?

- Tom. -mondtam.

- Rendben. -írta fel egy kis cetlire és a szatyorba dobta.

- Köszönöm és viszlát.

- Viszlát. -köszönt és kimentem a kotházból. Vajon kihez jöhetett be? Barátjához? Nem tudom de idegesít az a tudat hogy nem tudom. Na jó, irány anyuhoz mert morog a hasam. Beülltem az autómba és lekocsikáztam anyumhoz, Lotischba. Már a kapuban éreztem az isteni illatok kavalkásját. Benyitottam a kis kerti kapun és ahogy megfordultam már az ajtóban állt anyám kezében egy konyharonytal.

- Szia. -köszöntem.

- Kisfiam. -ölelt mahához és két puszit adott az arcomra. -Eszel te rendesen? Vékony vagy!

- Anya. -néztem rá.

- Jó, jó. -tette fel a kezeit és bementünk a lakásba. Bent Gordon matatott a hűtőben, de mikor meglátott kimászott belőle és kezet fogtunk.

- Remélem éhes vagy mert hamarosan kész az ebéd. -állt a tüzhely melé anyum és kavargatni kezdte a levest.

- Hát még szép. -mosolyodtam el. Alig 5perc múlva már az asztalnál ülltünk és ebédeltünk.

- Bill tényleg nem szólt neked hogy elmegy? -kérdezte anya.

- Nem. De tudod ez már nem az első alkalom. Mostanában folyton titkolózik előttem, ami nekem nagyon nem teszik.

- Elhiszem Tom, de biztos oka van rá! -mondta anya.

- Oka? Az ikre előtt? -néztem rá.

- Igaza van szivem, mégis csak testvérek, sőt ikrek. -állt ki mellettem Gordon.

- Lehet. -mondta anya. -És merre voltál tegnap?

- Hát erre-arra, bulizni meg ilyenek. -kanalaztam bele a levesembe.

- Oh, és milyen volt a felhozatal? -kérdezte Gordon. Mindig is bírtam őt, pont azért mert bármiről tudtam vele beszélni.

- Gordon! -szólt rá anya.

- Most mi a baj szivem? Kérdezni csak szabad.

- Pasik. -állt fel anya és leszedte a terítéket.

- Na szóval, volt valami? -kérdezte Gordon.

- Hát voltak szépek, de egy az különösen szép volt. -mondtam és eszembe jutott Tekla. Tekla, már a neve is különleges, érdekes. Olyan titokzatos.

Hírek !

Drágáim!

A holnapi nap folyamán lesz rész a Sötét angyalból a Remember me-ből és Fru történetéből is a Geisterfahrer-ből  !

Geisterfahrer 2 rész.

Drágáim !

Meghoztam a 2 részt  Fru történetéből .

Már lehet ,hogy sokan olvastátok és tudjátok ,hogy nem fejezte be és ezért itt lesz fent nálam .

                       
                         Jó olvasást !

2. rész

-Leültem a lépcsőre és előhúztam a cigis dobozom a zsebemből.

- Kérsz? -kérdeztem és a lány felé nyújtottam.

- Kösz, de nem dohányzom. -válaszolta.

- Zavar ha én rágyújtok? -kérdeztem.

- Nem. -mondta. Kihúztam egy szálat és rágyújtottam. Tudom hogy rossz szokás, de valamiért megnyugtat.

- Tudom hogy nem rám tartozik de mi baj? -kérdeztem. Láttam rajta hogy valami bántja.

- Bocsánat de ezt nem veled szeretném megosztani. -válaszolta ridegen.

- Hát jó. -mondtam és a csikket elnyomva felálltam a lépcsőröl de ő a kezem után nyúlt és visszahúzott.

- Bocsánat, nem akartalak megbántani.

- Semmi baj. Akkor elmondod hogy mi bánt? -néztem azokba a gyönyörű, égszínkék szemekbe.

- Csak a főnököm. Folyamatosan hajt hogy minél több pénzt hozzak a klubnak. -sóhajtott.

- Külön munka?

- Olyasmi. -hajtotta le a fejét.

- Értem, de miért nem mondod meg neki hogy ha nem akarod? -kérdeztem, de mielőtt válaszolhatott volna kinyílt az ajtó és a lányra kiabált egy férfi.

- Tekla! Nem meg mondtam hogy csak 5perc! És már 6perc is eltelt! Azonnal vonszold vissza a popsidat a pulthoz mert hiányolnak a vendégek. -mondta a férfi, majd amikor a lány mellé ért hozzátette. -És varázsolj valami mosolyt magadra mert így nem leszünk jóban.

- Rendben. -bólintott a lány, mint kiderült Tekla.

- Ön meg ha nem fogyaszt akkor ne dekkoljon a klubom előtt. -vetette oda nekem, mint valami kutyának a velős csontot majd bement.

- Ekkora taplót. -mondtam már az asztalnál mikor visszamentem.

- Na mi történt? Kikosaraztak? -egyenesedett fel Georg.

- Nem. De...mindegy. -mondtam és inkább a tömegbe néztem.  -I know you want me-

- Tom! Nézd! -bökött oldalba Andy és a tömegbe mutatott ahol a pultos lány táncolt egy férfivel aki biztos hogy nem a párja volt. Felálltam az asztaltól és tömegbe mentem. Elég jó dal ment így megvillogtathattam tánc tudásomat. Megfogtam Tekla karját és magamhoz húztam. A férfi rossz szemmel nézett rám, de inkább beletörődött. Tekla kicsit meglepődött de mikor meglátott elmosolyodott. Én visszamosolyogtam rá csak amolyan Tomosan.

- Gondoltam kimentelek. -mondtam a fülébe hogy hallja a hangos zenétől.

- Köszönöm. -mondta és táncolni kezdtünk. Igazán jól táncolt a kis csaj. Néha-néha hozzám dörzsölte a popsiját ami igazán felpezsdítette a véremet.

- Én kicsit kimelegedtem. Nem iszunk valamit? -kérdezte Tekla.

- De. -mondtam majd elindultunk a pulthoz.

- Egy vodka narancs és egy mohito. -adta le a rendelést Tekla. Szóval emlékszik hogy mit kértem. Ez jó jel...vagy nem? Megkaptuk az italokat majd megiszogattuk.

- Nem tudod hogy hány óra van? -kérdezte Tekla.

- Hajnali 1 lesz 10perc múlva. -mondtam a rolex órámra pillantva.

- Ohh...a kórházban kéne lennem 10perc múlva. Bocsánat de mennem kell. Örülök hogy találkoztunk. -mondta és visszarakta a poharat a pultra.

- Én is örülök. -mondtam és Tekla már el is tűnt a szemem elől. Leraktam a poharamat és ekkor tűnt fel hogy ott hagyta a széken a kardigánját. Felkaptam és kirohantam az épületből, de már csak a távolodó taxiban pillantottam meg. Leintettem magamnak egy taxit és hazamentem. Útközbe dobtam egy sms-t Andynek hogy hazamentem, ne keressenek. Hazaérve kifizettem a taxist majd a lakásba belépve Kazimir dörgölődzött a lábamhoz. Felkaptam az ölembe a macskát és megsimogattam a fejét, melyet ő hálás dorombolással viszonzott. Letettem a kanapéra majd felmentem a szobámba és letettem a székemre a kardigánt és elmentem letusolni. Miután letusoltam visszamentem a szobámba és kezembe vettem a kardigánt, melyből egy bódító, édes illat terjedt szét a szobában. Pont amilyen Teklának volt. Visszaraktam a székre és elhatároztam hogy holnap megkeresem és visszaadom neki a kardigánt. Ledőltem az ágyamra mikor láttam hogy van egy nem fogadott hívásom. Biztos akkor hívtak amikor fürödtem és nem hallottam. Megnéztem és Bill volt az. Visszahívtam de nem vette fel.

- Hát jó. -mondtam magamnak majd az éjjeliszekrényemre tettem a telefont és elnyomott az álom.

Sírás :)

Sírás megihletett ! 





"Egy könnycsepp mely mindet megold, egy könnycsepp mely minden fájdalmat megszüntet  ,egy könnycsepp mely lelket nyugtat , olykor egy könnycsepp többet mond  
,s egy utolsó  könnycsepp mely az életet jelképezi ."