Megjöttem :)

Sziasztok  Drágáim!!! <3

Nagyon régg jártam itt tudom, össze kellett  szednem magam és lám sikerült :) 

Lassan hozok nektek új részeket, remélem várjátok :$

Díj *.*

Díj *.*

Köszönöm szépen Annette-nek !

 

Szabályok:

1. Értesítsd a bloggert, aki adja, hogy megkaptad!
2. Tedd ki a blogodra!
3. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
4. Add tovább 4 írónak!
5. Értesítsd a díjazottakat!

 

Akinek én tovább adom ezt a díjat , az nem más mint az én drága barátnőm  Izzie-nek !

Mert egy remek embert ismeretem meg , aki csodás író , egyszerűen imádom őt !

Mint sokan mások ! *.*

Valentin nap*.*

Drágáim!





Sok ember számára ez a nap is olyan mint a többi.
Olyan mint egy szürke hétköznap.
De ez a nap valahol mégis más.
Van egy különleges varázsa , egy varázsa mely a szerelemet jelenti.
Aki szerelmes az magáról tuja , ha még azt is mondja ," Hogy engem ez hidegen hagy , nem érdekel"  az a szíve mélyén mégis reménykedik , vágyakozik egy kedves szóra , egy titkos imádóra , egy fiúra/lányra aki titkon őt akarja csak nem meri megkérni felkeresni megmutatni magát , hogy " Hahó én itt vagyok nekem te vagy a legfontosabb az életembe".
Itt ez a nap ,*.* TEDD MEG MA, TEDD MEG MOST*.*.
Nem félj , érte tenni .
Az igaz szerelemek egymásra találnak!
Így kívánok minden kedves olvasómnak , és látogatómnak nagyon boldog Valentin napot.

Geistrefahrer 15. rész

Drágáim !

Íme egy újabb  fantasztikus rész Fru történetéből.

A Remember me-ből hétvégén hozok részt , ne haragudjatok ,hogy ennyit kések vele ....de nem nagyon van időm begépelni :(

                             Jó olvasást !

15. rész

Kicsöngött de nem vette fel senki sem. Írtam neki egy SMS-t hogy hogy van és hogy merre van, de választ nem kaptam rá. Így hát Andreast hívtam fel. Szerencsére ő felvette.

- Igen? -szólt bele álmosan.

- Nah végre, te legalább felvetted. Nálad van Bill?

- Bill? Nem. Miért lenne?

- A francba! Azt mondta hogy át megy hozzád. -kezdtem el közben felvenni a cipőmet.

- Ide nem jött. Segítek megkeresni. -mondta és hallodtam hogy ő is öltözködik.

- Köszönöm. 10perc múlva nálad leszek. -mondtam és bontottam a hívást. Szétnéztem de nem láttam a pulcsimat. A szobámban volt. Megpróbáltam halkan felmenni. Ahogy ott kerestem a ruhámat Tekla felébredt.

- Hova mész? -kérdezte álmos hangon.

- Oh, bocsánat. Nem akartalak felébreszteni.

- Semmi baj, de hova mész? -kérdezte és felült az ágyon.

- Megkeresem Billt. -mondtam és közben felvettem a pulcsimat.

- Veled menjek? -kérdezte és kiszállt az ágyból.

- Nem, hátha hazajön közben. -simítottam végig a karján.

- Ne aggódj. Nem lesz semmi baja. -mondta nyugtatásképpen és egy csókot nyomott az ajkaimra. Erre volt most a legnagyobb szükségem, hogy valaki mellémálljon. Felkaptam a kocsi kulcsomat, s beültem az autómba. Amilyen gyorsan csak tudtam Andy felé vettem az irányt. Mikor odaértem ő már az ajtóban állt. Szó nélkül beszállt mellém és elindultunk a kikötő felé. Általában ha nagy baja van Billnek akkor mindig oda megy.  Kiszálltunk és elindultunk a parton. Én jobbra mentem, Andy pedig balra. Az egész partot bejártuk, de nem találtuk meg. Miután a partot körbejártuk együtt továbbmentünk a stégek felé.  Ahogy sétáltunk kezdtem egyre idegesebb lenni.

- Ha megtalálom, szobafogságot kap egy évig! –mondtam halkan.

- Nyugi Tom. Megtaláljuk. –mondta Andy mellettem sétálva. Az egyik rozoga stégen mintha egy alak ült volna. mivel már igencsak sötét volt, nem láttam pontosan hogy egyáltalán nő, vagy férfi-e.

- Nézd! –suttogtam Andynek és a stég felé kezdtem menni. Ahogy ráléptem nyikorogni kezdett. Az alak riadtan hátra pillantott, majd újra a vízre nézett. Ahogy közelebb mentem kezdett kirajzolódni az alak formája. Mikor már mögötte álltam felismertem, hogy Bill az. Leültem mellé és gyengéden megfogtam a vállát.

- Bill! –szólítottam meg halkan. Összerezzent, majd rám nézett. Szemei csillogtak a könnyektől. Hirtelen átölelt, és semmit sem értettem csak éreztem, hogy baj van. Szorosan magamhoz öleltem. Eközben Andy is feljött a stégre és leült Bill másik oldalára. Csendben figyelt minket, majd kezét Bill vállára tette.

- Andy? –kérdezte meglepetten Bill mikor felé fordult.  –Hát te?

- Ki lenne az a lökött, aki hajnalban ágyból felverve keresni kezd téged, persze Tomon kívül. Hmm? –fonta össze karjait a mellkasa előtt és felhúzott szemöldökkel nézett Billre.

- Köszönöm. –mondta Bill.

- Menjünk haza. –mondtam. Felálltunk majd az autómhoz sétáltunk. Az úton végig csendben voltunk. Ahogy hazaértünk bementünk mindhárman a házba. Bent nagy meglepetésemre égett a konyhában a villany. Ahogy becsuktam az ajtót futott le a lépcsőről és majdnem felborította Billt, ahogy átölelte. Kicsit eltolta magától majd a szemeibe nézve rámosolygott.

- Engem senki sem üdvözöl? –kérdeztem felvont szemöldökkel. Tekla hozzám lépett és egy rövid csókot adott az ajkaimra. Mikor elengedtem szinte kővé dermedve nézett mögém ahol Andy állt.

- Szia Tekla. –köszönt Andy kissé bátortalanul.

- Andreas? –kérdezte hitetlenkedve Tekla. Én és Bill csak egymásra néztünk majd rájuk. Teklára pillantottam, majd Andyre. Láttam, hogy valami miatt mintha Tekla haragudna rá, és nem is kicsit. Semmit sem értettem.

- Honnan ismeritek egymást? –kérdeztem rá végül.

Az álmok világában *.*

Drágáim !

Ez egy  nagyon jó hír!

Van aki ismeri Frut , és tudja milyen remek író. Pár hónappal ezelőtt sajnos bezárt.

De az én kis barátnőm annyira szeret írni, és annyira szeret titeket , hogy visszatért közénk .

Aki szeret utazni az álmok világában , az feltétlenül nézzen be !*.*

http://fru-mylifeasme.blogspot.com/

Idézet + Mini novella *.*

 Drágáim!

Ma ismét  hoztam nektek idézettet és egy mini novellát melyet egy nagyon jó oldalon találtam  :)

LÁNY : szeretsz?

FIÚ : igen ..

LÁNY : feláldoznád értem az életed?

FIÚ : Igen !

LÁNY : és nem csalnál meg soha ?
 FIÚ : NEM .! A lány elgondolkozik majd az mondj fiúnak egy kis szünetre lenne szükségem , h átgondoljam a dolgokat .
 A fiú szomorúan elfogadja a lány
  döntését . Pár nap múlva a lány úgy gondolja titokban összejön egy másik
        csávóval h kiderüljön jó lesz e vele,vagy
        hiányozni fog e neki a barátja . A fiú már
        nagyon hiányolja a lányt úgy dönt
        elmegy hozzá és megbeszélik a
        dolgokat . A lány éppen akkor készült a
        „titkos randira”, mikor a fiú elment hozzá látta
        h a lány megy valahova ezért sietve
        ment h utolérje . A lány észre sem vette
        a fiút átszaladt a forgalmas úton amikor
        egyszer csak paff . A lánynak semmi baja
        sem lett a fiú viszont félholtan feküdt az
        úttesten . A lány odahajolt és látta h a barátja
        az . A fiú csak annyit mondott:
        -Látod megmentettelek , és szeretném
        azt ,h tudd nagyon szeretlek és nem
        csalnálak meg soha . Mielőtt meghalnék 2
        kérdésre szeretném ha felelnél: Szeretsz ?
        És te sem csalnál meg engem soha ? A lány
        már zokogott és nem mert
        válaszolni mire felelt volna a kérdésekre
        a fiú meghalt..'

"Egyetlen egy érzés, egyetlen egy vágy .
Két szív szüntelen szeretetet!
Két lélek egymásra találása, két csillag az égen , melyek oly távol vannak egymástól , de mégis oly közel!
Szerelem , mely sok-sok boldogságot hoz!
A csillaguk ha kihunyni kényszerül , szerelmük örökkön-örökké fényben él."                                                       (saját)



 




"Soha sem szerettem még senkit sem így ahogy téged!
Fáj , fáj ha szomorú vagy ....és ha arról beszélsz , hogy meghalsz sokkal jobban fájna a tudat,hogy nem vagy már többé ,és nem vagy boldog mint , hogy elhagysz valaki másért mert azt tudom ,hogy csak azért tennéd,
hogy boldog legyél .  Azt a boldogságot érezd amit én nem tudtam megadni de ha egy mód van rá
én soha sem akarok nélküled élni.  Már nem menne képtelen lennék tovább lépni, és élni ha te nem vagy mellettem, velem! 

Az életem oda adnám , ha csak egyszer láthatnálak csak egyszer."                                                                                                                                     (saját)

Idézet .

Drágáim !

Nem sokára hozok nektek rész!

Remélem várjátok már .*.*

Hiányzol
Az üzeneteid , a "nézésed" a puszta gondolat ,hogy veled beszélek .Az hogy hallhatom hangod .
Hiányzik minden ,ami Te vagy .
Te vagy az egyetlen egy olyan ember az életembe , akit senki , de senki nem tud helyettesíteni .
Te vagy a mindenem .
Találkozhatok bárkivel , csak barátként tudok rá nézni .
Nem  látok másban szépet sem kedvességet.
A te szavaid élnek bennem , éltetnek engem .
Ha nem vagy velem  a Szívem megszűnik létezni.
Hamuként hullok a tenger vizébe, s feledésbe merül lelkem legmélyebb szerteette.
Nincs megfelelő szó , mely kimondaná mit érzek irántad !
Szeretlek !

Remeber me 8.rész

Drágáim !

Meghoztam a Remember me következő részét !

Jó olvasást . 

-Herr Kaulitz?-szólalt meg egy hang a túl oldalon.
-Igen !-Kivel beszélek? -Miben segíthetek ?-kérdezte .
-Dr Adams vagyok , Frau Klaus kezelő orvosa.
-Hogy maga az.-Mondja hogy van ?-kelt fel nyomban az ágyából s öltözni kezdett.
-Frau Klaus , felébredt !-De mint mondtam  nagyon sok eshetőséget figyelembe kell még vennünk.A legrosszabb amivel , most szemben állunk az-az ,hogy .-halkult el .
-Hogy ?-Mondja már kérem!-est kétségbe Bill.
-Hogy -hogy ,amnéziás .Semmire sem emlékszik az életéből.A saját nevét sem tudja .
Nincs egyetlen egy emléke sem .-Annyit tudunk ,hogy vannak képek melyek be-be villantak a múltjából,de ennyi.
-Amnéziás ?-Akkor rá-rám sem emlékszik  igaz ?-ült vissza ágyára.
-Nagyon sajnálom , de attól tartok ,hogy magára sem emlékszik . -De mindenesetre jöjjön be hozzá  és meglátjuk , hogy milyen hatást vált ki Frau Klaus-ból a  látványa.
-Természetesen ,persze  azonnal indulok.

Kellet pár perc míg feldolgozta az elmúlt fél óra eseményeit .
Sírástól fojtogatva , s szíve  minden szeretetével melyet Rina iránt érez .
Mely erőt ad neki , mely reményt nyújt  s bátorságot , hogy szembe szálljon mindennel /mindenkivel .

-Jó napot kívánok !-köszönt Bill kedvesen .
-Úgy szint Herr Kaulitz!
-Láthatnám Rinát ?-Hogy van?-Mit mondott, mondott egyáltalán valamit ?-kérdezte türelmetlenül.
-Kérem ,nyugodjon meg, azonnal bemegyünk hozzá, de arra kérem ,hogy ne izgassa fel Fraul Klaust !-Nem tenne jót neki.
-Igen természetesen ,megígérem . -Csak  mennyünk már.-indultak el a kórterem felé.
Mikor a kórterem elé értek Bill  még vett egy hatalmas levegőt .Fel volt készülve a legrosszabbra , de ami fogadta felül múlt minden elképzelését .
Rina üt az ágyában , s csak maga elé nézett.Tekintette  ürességet tükrözött .
Olyan volt mint egy élő-hallót .Bill szíve majd megszakadt ,hogy így kellet látnia élete szerelmét.
Lassú léptekkel közelítette meg Rina ágyát.Félt nagyon félt , félt attól ,hogy nem ismeri fel , hogy nem emlékszik arra amit mondott neki a baleset napján .
De mégis a szerelme oly erős ,hogy nem adja fel.

-Szia Rina !-köszönt Bill kedvesen .-Leülhetek ide  melléd ?-kérdezte , s Rina kérésű tekintettel nézet , a mellette ülő férfire aki oly kedvesen mosolygott.
-Beszélsz velem ?ült feljebb .
Rina habozás nélkül  bólogatni kezdett .
-Akkor beszélgessünk.-Az én nevem Bill , Bill Kaulitz.
-Én , azzt hi-hiszem Rina .
-Ez lehetetlen , ilyen nincs .-Nekünk egyetlen egy szót nem szólt .-És bejön maga ...és és ..nekem le kell ülnöm.-fal fehéren foglalt helyet az egyik székben .
-Ne-em tudom miért Bill , de nagyon ismerős.-forgatta meg fejét Rina s minden egyes pontot feltérképezett Bill arcán .
-Mert , én . -Én vagyok.-halkult el .-Én vagyok az egyik legrégebbi barátod .-mondta szomorúan .
-Egy barát ?-Az mit jelent ?-kérdezte Rina Billtől  bután .
Bill elmosolyodott és így felelt.
-Rina a barátság az azt jelenti ,hogy megbízhatsz bennem .És mindent elmondhatsz nekem . Bármi kérhetsz !-simogatta meg az arcát melytől Rina testét elöntötte a liba bőr.
-Tényleg bármit kérhetek ?
-Igen ,amit csak akarsz .
-Akkor ,-közel hajolt Billhez s a fülébe súgta .-Hozol nekem gumicukort ?
Amint meghallotta , mit szeretne Rina  alig bírta megállni ,hogy ne ölelje meg .
Természetesen nem tette ,  tudta ,hogy ez még nagyon  gyors lenne neki .
-Rendben , hozok neked gumicukrot  .-állt fel  s az ajtóhoz sétált.-Nem sokára itt vagyok , csak leugrok a büfébe gumicukorért .-Addig kérem nagyon vigyázzanak rá.
-Ne aggódjon vigyázni fogunk .-Mennyen csak .
-Köszönöm .-csukta be maga mögött az ajtót.

-Rina , hogy érzi magát?-kérdezte az egyik ápoló  de ismét nem kapót választ.
-Itt vagyok , hoztam gumicukrot .-nyújtottba egy  csomaggal a kezében .
Egy perc sem telt el , de Rina már Bill karjaiba ugrott.
Az énekes kicsit habozva bár ,de megölelte .
-Van egy barátom , van egy barátom .-Te vagy a barátom Bill.-nézet rá csillogó szemekkel.
Abban a pillanatban mintha valami megváltozott volna , mintha Rina tudatába lenne azzal hogy Bill kicsoda !
-Igen , az vagyok .-A barátod vagyok.
-Tényleg ?-nézet szembe vele .
 A tekintetük egymásra szegeződött. Csak egymás fürkészték .
Minden megszűnt létezni , hallani lehetett szívük eszméletlen dobogását.

Geistrefahrer 13-14. rész

Drágáim!

Ma hoztam nektek 2 részt Fru történetéből a Geistrefahrer-ből.

Ne haragudjatok ,hogy még nem raktam fel a ,megígért Remeber   me  részt .  Holnap sí szünetem van , és ezért már délelőtt fel tudom rakni . 

                               Jó olvasást !

13. rész

Reggel némi zene szűrődött fel a szobámba. Lementem és valami elképesztő látvány fogadott. Éppen valami pop dal ment a rádióban, és közben Tekla halkan dúdolta és a ritmusra mozgott egy kicsit. Megmosolyogtatott ez a látvány és bevallom férfiasan megdobbant a szívem tőle.

- Jajj, Tom. -vett észre engem és kikapcsolta a rádiót. -Mégis mióta állsz itt?

- Csak pár másodperce. -mondtam mosolyogva. -Mit csinálsz?

- Csak egy kis reggelit dobok össze, ha már ide költöztem a nyakatokra.

- Ezt most felejtsd el. Én ajánlottam fel neked. Nem minden barátomnak teszek ilyen ajánlatot. -mosolyogtam sejtelmesen.

- Oh. Igazán megtisztel ezzel Herr Kaulitz. -jött felém mosolyogva. Egy pillanatra mintha megijedtem volna a hirtelen közeledésétől.

- Barátokért mindent. -mondtam bugyután.

- Tom...én...-kezdte el mondani de ahogy meglátta Billt elfordult tőlem és visszament a tűzhely mellé. Bevallom most inkább visszaküldtem volna Billt a szobájába, de ezt sajnos nem tehettem meg. Csendben megreggeliztünk, majd míg én mosogattam addig Tekla az asztalt törölgette. Félve hátrapillantottam, és majdnem kiejtettem a kezemből a tányért. Az a falatnyi nadrág rajta, és az a testhez simuló felső. Mikor félve felém fordult én elkaptam a tekintetem róla és inkább letettem a tányért mielőtt még összetörném.

- Am...Tom, beszélhetnénk? -kérdezte Bill. Bólintottam majd felmentünk az ő szobájába. Láttam rajta hogy ideges, de nem tudtam hogy miért.

- Igen? -néztem rá.

- Én este elmegyek, így csak ketten lesztek.

- Komolyan? -kaptam fel a fejemet.

- De semmi disznóság Tom. -fenyített meg Bill.

- Tudom. Nem is terveztem. -ráztam meg a fejemet.

- Csak arra kérlek hogy ne szúrd el. Nem érdemelné meg ez a lány. -nézett rám.

- Tudom, de mit csináljak ha egyszer félek elmondani neki? -kérdeztem és szinte könyörögve néztem rá.

- Add önmagad, és várj a megfelelő percig. -mondta sejtelmesen.

- De az mikor jön el? -kérdeztem.

- Azt majd érzed. -mosolyodott el, majd rám kacsintva felállt az ágyról és kiment a szobából. Ezek a Billes gondolatai, sokszor megőrjítenek. De ha ő így mondja biztos jó, vagyis remélem. Átcsoszogtam a szobámba és átöltöztem. Végig kattogott az agyam hogy, hogyan csináljam az estét. Miután átöltöztem kimentem a szobámból, de a fürdőszoba előtt megálltam. Egy résnyire nyitva volt így pont megláttam a tükröt, onnan pedig Teklát, amint öltözik. Olyan vékony kis teste volt, de persze a tükörből csak a derekáig láttam és csak hátulról. Vékony kis háta van, keskeny válla, de nekem mégis ő volt a legszebb. Mikor kicsit megfordult megláttam egy kis tetoválást az alhasa bal oldalán. Nem láttam pontosan hogy mi az. Ekkor valaki megérintette a vállamat és majd' kiugrott a szívem a helyéről.

- Bocsi. -nézett rám Bill.

- A frászt hozod rám. -mondtam még mindig zihálva.

- Mit csinálsz? -kérdezte furcsán mosolyogva.

- Én? Semmit. -mondtam zavartan.

- Akkor jó. -mosolygott még mindig majd elment a szobájába. Minden óra percnyi gyorsasággal telt el, és egyre jobban közeledett az este és egyre jobban féltem, és kezdtem ideges lenni. Bill pórbált nyugtatni, több kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Eljött az este és Bill el is ment Andreashoz. A szívem a torkomban dobogott és úgy éreztem hogy ez már nem a régi Tom Kaulitz, ez más. Míg Tekla a szobánkban tett-vett addig én egy kis spagettit csináltam. Miközben vágtam a paradicsomot, véletlenül megvágtam az ujjamat.

- Francba! -káromkodtam el magamat.

- Tom! Mi történt? -jött le Tekla.

- Semmi csak elvágtam az ujjamat. -pillantottam a kezemre és láttam hogy a hüvelykujjamat szépen hosszában elvágtam.

- Gyere. -fogta meg a kezemet és a csap alá tartotta. Nem is igazán a kezemre figyeltem hanem néztem őt.

- Van kötszeretek? -kérdezte.

- Nincs. -ráztam meg a fejemet.

- Oh. Várj. -mondta majd egy kést elővéve belevágott a fehér ingjébe és leszakított belőle egy darabot. Öntött rá egy kis citromlét.

- Ez most kicsit csípni fog. -mondta majd óvatosan betekerte vele a sebemet.

- Kicsit? -kérdeztem fogamat összeszoríta. Bevallom hogy marhára csípett. Hirtelen egy puszit nyomott az arcomra.

- Így jobb? -kérdezte. Nem tudtam megszólalni, csak felé hajoltam. Szememet ajkaira vezettem, majd visszapillantottam gyönyörű kék  szemébe. Halványan bólintott majd egyre jobban közelítettem ajkammal az övéhez. Mikor majdnem összeértek szinte a szájába suttogtam.

- Nem muszáj ha nem akarod. -suttogtam, de választ nem kaptam csak puha ajkait éreztem az enyémeken.

14. rész

Ajkai követelőzve tapadtak az enyémekre. Kezem dereka köré fonódott és még jobban magamhoz húztam őt. Ő karjait nyakam köré fonta és lábujjhegyre állt hogy még jobban elérjen engem. Hát igen...az a 10-15 cm különbség. Ahogy elváltak ajkaink szinte már hiányzottak is. Lehet valaki ennyitől függője valakinek? Nem tudom. Kissé bután mosolyogva néztünk egymásra s homlokunkat egymásnak döntöttük.

- Ez most az amire gondolok? -kérdezte szinte suttogva.

- Nem tudom hogy te mire gondolsz. -ráztam meg a fejemet. -De ha erre akkor igen. -mondtam s egy rövidke csókot nyomtam a szájára.

- Igen. -mondta. -Tom a spagetti! -szólt rám. Gyorsan elengedtem és levettem a tűzhelyről a már teljesen szétfőtt tésztát és a kissé odaégett szószt.

- Hát a tészta szétfőtt a szósz meg odaégett. -húztam el a számat.

- Se baj. Feljavítjuk! -mondta. -Csak pár zöldség kell.

- Hozom. -mondtam s kivettem mindenfélét amit találtam. Paprikát, cukkinit, és pár paradicsomot. Csak figyeltem ahogy szeletelte őket. Engem nem engedett vágni mondván hogy inkább figyeljek mert legközelebb én csinálom. Hát...figyeltem. Elővettem egy jénai tálat. Ő beletette az aljába a szétfőtt tésztát, rá a zöldségeket és a szószt, majd a tetejére egy kis sajtot reszelt. Alig 20-25 perc múlva már kész is volt.

- Huha. -vettem ki a sütőből és az asztalra tettem.

- Íme a feljavított spagettid. -mosolyodott el Tekla.

- Hát...tény hogy jobban néz ki. -ültem le az asztalhoz míg ő egy zöldségeskockát tett a tányéromra.

- Jó étvágyat. -mondta majd elém tette az ételt. Bevallom irtó finom volt. Nem is beszéltem hanem inkább csak ettem.

- Hát....elismerem, jobb lett mint a spagettim lett volna. -dőltem hátra a széken.

- Ugyan, nem nagy szám ez. -tette be a mosogatóba a tányérokat. Felálltam a székről és hátulról átöleltem őt, s fejemet a vállára tettem.

- De nekem akkor is ízlett. -mondtam.

- Akkor jó. -fordult felém és egy puszit nyomott a számra, majd elment mellettem.

- Hé! -kaptam utána . -Ez nem elég.

- Telhetetlen vagy. -rázta meg a fejét és egy rövidke csókot adott. Leültünk a kanapéra és az ölembe húztam őt.

- Bill miattunk ment el? -kérdezett rá Tekla.

- Hát....végül is igen. -vallottam be.

- Nem kellett volna ezért elmennie.

- De akkor ez most nem történt volna meg. -néztem rá.

- Nem olyan biztos az. -nézett rám kacéran, majd folytatta. -A fürdőszobai jelenetem bevált.

- Mih? -köpni nyelni nem tudtam. Szóval direkt hagyta nyitva. Tudta hogy úgy is benézek.

- Muszáj volt visszavágnom amiért előttem vetkőztél le. -nézett rám egy diadalittas mosoly kíséretében.

- Oh, teee. -néztem rá düht színlelve majd látva kislányos bocsánatkérő tekintetét csiklandozni kezdtem.

- Tom! -visított fel és magam alá gyűrtem őt. -Hagyd abba!

- Nem. -folytattam tovább a tevékenységemet.

- Kérlek. -mondta majd abbahagytam és ráültem a csípőjére.

- Megadod magad? -kérdeztem kaján vigyorral az arcomon.

- Igen, ha leszállsz rólam. -mondta még kissé zihálva.

- Miért? Nekem nagyon is kényelmes. -kezdtem el mocorogni rajta.

- Nehéz vagy. -mondta s rám pillantott. -Összetörök alattad.

- Hmm....azt hiszem azt nem akarom. -szálltam le róla s ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el.

- Későre jár. -ásított egy nagyot. -Én ha nem baj lefekszem.

- Oké. Én szerintem még megvárom Billt. -ültem le a kanapéra s onnan néztem őt ahogy felmegy a szobába.

- Jóéjt. -kiáltotta le nekem.

- Neked is! -kiáltottam vissza s mosolyogva nyugtáztam magamban hogy ez nagyon jól sikerült. Csigalassúsággal teltek el az órák és már 12 óra is elmúlt, de Bill még sehol sem volt. Nem szokott ilyen sokáig elmaradni és csak 10 órát beszéltünk meg, hogy addig kell csak elmennie. Féltem hogy baja esett így inkább tárcsáztam őt.