Geistrefahrer 15. rész

Drágáim !

Íme egy újabb  fantasztikus rész Fru történetéből.

A Remember me-ből hétvégén hozok részt , ne haragudjatok ,hogy ennyit kések vele ....de nem nagyon van időm begépelni :(

                             Jó olvasást !

15. rész

Kicsöngött de nem vette fel senki sem. Írtam neki egy SMS-t hogy hogy van és hogy merre van, de választ nem kaptam rá. Így hát Andreast hívtam fel. Szerencsére ő felvette.

- Igen? -szólt bele álmosan.

- Nah végre, te legalább felvetted. Nálad van Bill?

- Bill? Nem. Miért lenne?

- A francba! Azt mondta hogy át megy hozzád. -kezdtem el közben felvenni a cipőmet.

- Ide nem jött. Segítek megkeresni. -mondta és hallodtam hogy ő is öltözködik.

- Köszönöm. 10perc múlva nálad leszek. -mondtam és bontottam a hívást. Szétnéztem de nem láttam a pulcsimat. A szobámban volt. Megpróbáltam halkan felmenni. Ahogy ott kerestem a ruhámat Tekla felébredt.

- Hova mész? -kérdezte álmos hangon.

- Oh, bocsánat. Nem akartalak felébreszteni.

- Semmi baj, de hova mész? -kérdezte és felült az ágyon.

- Megkeresem Billt. -mondtam és közben felvettem a pulcsimat.

- Veled menjek? -kérdezte és kiszállt az ágyból.

- Nem, hátha hazajön közben. -simítottam végig a karján.

- Ne aggódj. Nem lesz semmi baja. -mondta nyugtatásképpen és egy csókot nyomott az ajkaimra. Erre volt most a legnagyobb szükségem, hogy valaki mellémálljon. Felkaptam a kocsi kulcsomat, s beültem az autómba. Amilyen gyorsan csak tudtam Andy felé vettem az irányt. Mikor odaértem ő már az ajtóban állt. Szó nélkül beszállt mellém és elindultunk a kikötő felé. Általában ha nagy baja van Billnek akkor mindig oda megy.  Kiszálltunk és elindultunk a parton. Én jobbra mentem, Andy pedig balra. Az egész partot bejártuk, de nem találtuk meg. Miután a partot körbejártuk együtt továbbmentünk a stégek felé.  Ahogy sétáltunk kezdtem egyre idegesebb lenni.

- Ha megtalálom, szobafogságot kap egy évig! –mondtam halkan.

- Nyugi Tom. Megtaláljuk. –mondta Andy mellettem sétálva. Az egyik rozoga stégen mintha egy alak ült volna. mivel már igencsak sötét volt, nem láttam pontosan hogy egyáltalán nő, vagy férfi-e.

- Nézd! –suttogtam Andynek és a stég felé kezdtem menni. Ahogy ráléptem nyikorogni kezdett. Az alak riadtan hátra pillantott, majd újra a vízre nézett. Ahogy közelebb mentem kezdett kirajzolódni az alak formája. Mikor már mögötte álltam felismertem, hogy Bill az. Leültem mellé és gyengéden megfogtam a vállát.

- Bill! –szólítottam meg halkan. Összerezzent, majd rám nézett. Szemei csillogtak a könnyektől. Hirtelen átölelt, és semmit sem értettem csak éreztem, hogy baj van. Szorosan magamhoz öleltem. Eközben Andy is feljött a stégre és leült Bill másik oldalára. Csendben figyelt minket, majd kezét Bill vállára tette.

- Andy? –kérdezte meglepetten Bill mikor felé fordult.  –Hát te?

- Ki lenne az a lökött, aki hajnalban ágyból felverve keresni kezd téged, persze Tomon kívül. Hmm? –fonta össze karjait a mellkasa előtt és felhúzott szemöldökkel nézett Billre.

- Köszönöm. –mondta Bill.

- Menjünk haza. –mondtam. Felálltunk majd az autómhoz sétáltunk. Az úton végig csendben voltunk. Ahogy hazaértünk bementünk mindhárman a házba. Bent nagy meglepetésemre égett a konyhában a villany. Ahogy becsuktam az ajtót futott le a lépcsőről és majdnem felborította Billt, ahogy átölelte. Kicsit eltolta magától majd a szemeibe nézve rámosolygott.

- Engem senki sem üdvözöl? –kérdeztem felvont szemöldökkel. Tekla hozzám lépett és egy rövid csókot adott az ajkaimra. Mikor elengedtem szinte kővé dermedve nézett mögém ahol Andy állt.

- Szia Tekla. –köszönt Andy kissé bátortalanul.

- Andreas? –kérdezte hitetlenkedve Tekla. Én és Bill csak egymásra néztünk majd rájuk. Teklára pillantottam, majd Andyre. Láttam, hogy valami miatt mintha Tekla haragudna rá, és nem is kicsit. Semmit sem értettem.

- Honnan ismeritek egymást? –kérdeztem rá végül.