Drágáim !
Íme egy újabb fantasztikus rész Fru történetéből.
A Remember me-ből hétvégén hozok részt , ne haragudjatok ,hogy ennyit kések vele ....de nem nagyon van időm begépelni :(
Jó olvasást !
15. rész
Kicsöngött de
nem vette fel senki sem. Írtam neki egy SMS-t hogy hogy van és hogy merre van,
de választ nem kaptam rá. Így hát Andreast hívtam fel. Szerencsére ő felvette.
- Igen? -szólt
bele álmosan.
- Nah végre, te
legalább felvetted. Nálad van Bill?
- Bill? Nem.
Miért lenne?
- A francba! Azt
mondta hogy át megy hozzád. -kezdtem el közben felvenni a cipőmet.
- Ide nem jött.
Segítek megkeresni. -mondta és hallodtam hogy ő is öltözködik.
- Köszönöm.
10perc múlva nálad leszek. -mondtam és bontottam a hívást. Szétnéztem de nem
láttam a pulcsimat. A szobámban volt. Megpróbáltam halkan felmenni. Ahogy ott
kerestem a ruhámat Tekla felébredt.
- Hova mész?
-kérdezte álmos hangon.
- Oh, bocsánat.
Nem akartalak felébreszteni.
- Semmi baj, de
hova mész? -kérdezte és felült az ágyon.
- Megkeresem
Billt. -mondtam és közben felvettem a pulcsimat.
- Veled menjek?
-kérdezte és kiszállt az ágyból.
- Nem, hátha
hazajön közben. -simítottam végig a karján.
- Ne aggódj. Nem
lesz semmi baja. -mondta nyugtatásképpen és egy csókot nyomott az ajkaimra.
Erre volt most a legnagyobb szükségem, hogy valaki mellémálljon. Felkaptam a
kocsi kulcsomat, s beültem az autómba. Amilyen gyorsan csak tudtam Andy felé
vettem az irányt. Mikor odaértem ő már az ajtóban állt. Szó nélkül beszállt
mellém és elindultunk a kikötő felé. Általában ha nagy baja van Billnek akkor
mindig oda megy. Kiszálltunk és
elindultunk a parton. Én jobbra mentem, Andy pedig balra. Az egész partot
bejártuk, de nem találtuk meg. Miután a partot körbejártuk együtt továbbmentünk
a stégek felé. Ahogy sétáltunk kezdtem
egyre idegesebb lenni.
- Ha megtalálom,
szobafogságot kap egy évig! –mondtam halkan.
- Nyugi Tom.
Megtaláljuk. –mondta Andy mellettem sétálva. Az egyik rozoga stégen mintha egy
alak ült volna. mivel már igencsak sötét volt, nem láttam pontosan hogy
egyáltalán nő, vagy férfi-e.
- Nézd!
–suttogtam Andynek és a stég felé kezdtem menni. Ahogy ráléptem nyikorogni
kezdett. Az alak riadtan hátra pillantott, majd újra a vízre nézett. Ahogy
közelebb mentem kezdett kirajzolódni az alak formája. Mikor már mögötte álltam
felismertem, hogy Bill az. Leültem mellé és gyengéden megfogtam a vállát.
- Bill!
–szólítottam meg halkan. Összerezzent, majd rám nézett. Szemei csillogtak a
könnyektől. Hirtelen átölelt, és semmit sem értettem csak éreztem, hogy baj
van. Szorosan magamhoz öleltem. Eközben Andy is feljött a stégre és leült Bill
másik oldalára. Csendben figyelt minket, majd kezét Bill vállára tette.
- Andy?
–kérdezte meglepetten Bill mikor felé fordult.
–Hát te?
- Ki lenne az a
lökött, aki hajnalban ágyból felverve keresni kezd téged, persze Tomon kívül.
Hmm? –fonta össze karjait a mellkasa előtt és felhúzott szemöldökkel nézett
Billre.
- Köszönöm.
–mondta Bill.
- Menjünk haza.
–mondtam. Felálltunk majd az autómhoz sétáltunk. Az úton végig csendben
voltunk. Ahogy hazaértünk bementünk mindhárman a házba. Bent nagy
meglepetésemre égett a konyhában a villany. Ahogy becsuktam az ajtót futott le
a lépcsőről és majdnem felborította Billt, ahogy átölelte. Kicsit eltolta
magától majd a szemeibe nézve rámosolygott.
- Engem senki
sem üdvözöl? –kérdeztem felvont szemöldökkel. Tekla hozzám lépett és egy rövid
csókot adott az ajkaimra. Mikor elengedtem szinte kővé dermedve nézett mögém
ahol Andy állt.
- Szia Tekla.
–köszönt Andy kissé bátortalanul.
- Andreas?
–kérdezte hitetlenkedve Tekla. Én és Bill csak egymásra néztünk majd rájuk. Teklára
pillantottam, majd Andyre. Láttam, hogy valami miatt mintha Tekla haragudna rá,
és nem is kicsit. Semmit sem értettem.
- Honnan
ismeritek egymást? –kérdeztem rá végül.
